Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 4. (Eger, 1975)
TANULMÁNYOK - Sugár István: Adatok Heves megye felszabadulás utáni postatörténetéhez • 43
„.. .Tekintettel arra, hogy e határozat csupán a postaforgalom megszervezésének szükségességét emlegeti, de oly rendelkezést, mely tényleg végrehajtható is lenne, illetve célunkat is elérnénk, nem tartalmaz, így előterjesztést teszek az Alispán Űrhöz, hogy a postaforgalom megszervezésére vonatkozólag a vármegye egész területére, amíg ebben az ügyben az illetkées Kereskedelem- és közlekedésügyi Miniszter Úr rendeletet kibocsát" a határozat végrehajtásától tekintsen el. „. . .azon rendelkezés, hogy a postaügynökségek szállítási központjaínak engedélye nélkül egy jármű sem hagyhatná el a község területét, úgyszólván teljesen keresztülvihetetlen intézkedés. Ezzel a forgalmat nemhogy könnyítenénk, hanem a legnagyobb mértékben akadályoznánk. Mindenféle, egyik községből a másikba menő járművet nem lehet arra kötelezni, hogy bármiféle postai szállítmányokat magukkal vigyenek. Egyrészről az adminisztráció emésztene fel felesleges energiát, másrészről pedig a szállítmányozási felelősség nehezen volna ellenőrizhető a mai rendkívüli időkben. .. Ezennel javaslatot teszek az Alispán Űrhöz, hogy méltóztassék a vármegye egész területébe vonatkozóan. .. intézményes rendelkezést kibocsátani arra az időre, amíg ebben az ügyben az illetékes Kereskedelem- és Közlekedésügyi Miniszter Úr intézkedik." 46 Így tehát Szabó Sándor 1945. január 25-én kibocsátott „határozat"-ából, annak megvalósíthatatlan és irreális volta folytán természetszerűen nem lett semmi, és a felállítani rendelt „szállítási központok" létesítésére még csak kísérlet sem történt. Szabó Sándor megyei közellátási biztos sikertelen kezdeményezése, egyéb levéltári adatok mellett azt is bizonyítja, hogy Heves megyében nem szervezték meg a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterének, dr. Gábor Józsefnek 1945. január 4-én kibocsátott rendelete alapján az „útőri küldöncszolgálat' 1 '-ot. 47 Levéltári kutatásaimmal ugyanis sikerült tisztáznom, hogy a Békés vármegyei Közigazgatási Főnökség már 1944. november 2-án, öntevékeny kezdeményezésként alkalmi levéltovábbító futárszolgálata nyomán került sor e miniszteri rendelet kibocsátására, mely a pillanatnyilag munkájukat nem végezhető, de az utak mentén lakó és fizetésüket élvező útőröket állította az egymáshoz kapcsolódó és a postahivatalokkal együttműködő futárszolgálat lebonyolítására. 48 Levéltári kutatásaimmal sikerült tisztáznom, hogy ez a rendszer — noha különböző intenzitással — nem csupán Békés, de az azt helyesen alkalmazó Hajdú megyében is bevált és jól funkcionált, kisegítve a postahivatalok zömében a vasúti közlekedés akadályozott voltából adódó és egyes helyeken hónapokon át tartó, leküzdhetetlen nehézségeit. 49 Azonban nem csupán Heves megye hagyta figyelmen kívül ezt az életrevaló ötletet, mert 1945. március 6-án, a miniszter körrendeletben ismételten sürgette az útőri küldöncszolgálat felállítását, mivel annak a „célja az, hogy bekapcsolódjanak az egész felszabadult területen levő postahivatalok (ügynökségek), illetve városok, nagy- és kisközségek a postaforgalomba. Ezáltal a hivatalos és magánlevél-forgalmat egyaránt, átmenetileg ily módon lehetne bonyolítani." 50 A szakminiszter ezen 1945. március 6-án kelt sürgetésére, az alispán 16-án az Államépítészeti Hivatal „javaslat"-át kérte, 51 de a hivatal vezetője láthatóan nem foglalkozott az üggyel, mert csak április 26-án adott választ, megemlítve, hogy „az útmesterek és útőrök idevonatkozó jelentései 54
