Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 4. (Eger, 1975)

TANULMÁNYOK - Benkőné Lukács Ágnes: A XIX. századi egyházi anyakönyvek reprezentatív felvétele és néhány Heves megyei vonatkozása • 24

években mintaszerűnek mondható. 1971-ben felkértük a falu akkori plébánosát kutatómunkánk támogatására. Dr. Révész Béla

n nagy megértéssel sietett segítségünkre és a közösen megtervezett — az anyakönyvek adottságaihoz adaptált — mintakartonoknak megfelelően végezte el a kísérleti feldolgozást. A kis esetszámok természetszerűleg nem teszik lehetővé, hogy például halandósági táblát számítsunk, mégis a kapott adatok jelzik az országos minta feldolgozásából remélhető eredmények lehetséges határait. Amikor az engedélyek megszerzését, majd a mintába eső helységekben a munkát megkezdtük, Eger volt az első állomás. Az egri f őplébánia anyakönyve szintén mintaszerű, az akikori város teljes lakosságának esketéseit, keresztéléseit és temetéseit felöleli, leányegyház, jelentős számban szórványnépesség sem tartozik hozzá, ennél fogva az úgynevezett ..beleanyakönyvezés" aránya kicsi. A két tisztán római katolikus helység (Mezőtárkány úrbéres falu és Eger részben érseki, részben káptalani földesúri joghatóság alá tartozó város) népességének anyakönyvi eseményeinél észlelt egyezések és eltérések értékes jelzéseket adnak a demográfusnak. Bár nyilvánvaló, hogy a két helység grafikus összehasonlítása semmiképpen sem tekinthető megfelelő elemzésnek, de a további kutatások szemszögéből és helyi vonatkozásban is ad bizonyos információt.

14 Mindenekelőtt az 1821—30 évek idősorait ábrázoltuk a legegyszerűbb módon annak érzékeltetésére, hogy amíg a mezőtárkányi keresztelések számát feltüntető görbe minimális ingadozással, az x tengellyel párhuzamosan fut, s így linearitásuknál fogva az adatok a szezonális vizsgálatra igen alkalmasak, a temetések idősorát — és Eger esetében a keresztelésekét is — csak magasabb fokú függvénnyel tudnánk megfelelően leírni, a szezonalitás vizsgálatát pedig az esetleges trendhatás kiküszöbölésével kellene kezdenünk. (Lásd a 3. sz. ábrát.) 4. sz. ábránk tanúsága szerint a keresztelések és temetések hónapok szerinti alakulása mindkét helységben hasonlóságot mutat egymással, noha a csúcsok között — Eger esetében — bizonyos időbeli eltolódás észlelhető. Szembeállítva a keresztelésekét a két helységben, eltérően alakuló görbéket kapunk mind a minimumok, mind a maximumok tekintetében. A temetések görbéje szintén más lefutású az egri népességnél, mint a mezőtárkányinál, ahol a februári és novemberi maximumokat a nyári hónapok alacsony halandósága egyenlíti ki. Valószínű, hogy a két helység halálozása mind a kormegoszlás, mind a halálokok tekintetében eltért egymástól. Merőben eltérő az esketések szezonalitása is Eger és Mezőtárkány vonatkozásában. Egyező vonás az, hogy decemberben nem tartottak esküvőket, ezzel szemben mezőtárkányi szokás szerint az esküvők mintegy 80 százaléka novemberre esett, Egerben viszont a januári maximum mellett február és november volt még a szokásos időszak. Az egyházilag tiltott időkben Egerben sem tartottak esküvőt, Mezőtárkányon viszont csaknem kizárólag novemberben házasodtak. Az esketési anyakönyv a szezonalitás vizsgálatán túl igen sokoldalú elemzésre nyújt alapot. A házasodási szokások, a település nagysága, a gazdasági tevékenység és társadalmi helyzet, egyházi előírások, valamint a népesség kormegoszlása és típusa egyaránt befolyásolják a házasulok kor szerinti eloszlását. Ezen a téren — épp úgy, mint a szezonalitásnál — jelentős különbséget figyelhetünk meg Mezőtárkány és Eger adatainál, főleg 32