Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 4. (Eger, 1975)

TANULMÁNYOK - Benkőné Lukács Ágnes: A XIX. századi egyházi anyakönyvek reprezentatív felvétele és néhány Heves megyei vonatkozása • 24

tógám és palingám házasságkötéseket együttesen tartalmazza — kívül esik a 8—12 ezrelékes határon, akkor ennek különleges helyi oka van, amelyet okvetlen fel kell tárnunk. A keresztelési arányszám gyakran eléri, néha meg is haladja az 50 ezreléket, 40 ezrelék alatt pedig körültekintő vizsgálódást indokol. A temetési arányszámnál nem tudnék ilyen szabályszerűségről beszélni, a hiányos, anyakönyvezés valószínűleg itt szokszorosan gyakoribb, mint akár az esketéseknél, akár a kereszt éléseknél. Jó támpontot nyújt az adatok elbírálásánál az események 10 éves idősora, amelyből esetleg területi — illetékességi — változásokra, rendkívüli halálozásra, nagymérvű oda- vagy elvándorlásra — telepítésre — lehet következtetni.

8 Az adatok első revíziója során az elméletileg várható arányszámoktól való nagymérvű eltérésnek két olyan okát kell először kizárni, amelyet mintavételi keretünk hiányosságának tudhatunk be. Forrásunk szerkezetéből adódik, hogy a mintába eső helységnél csak a mater (anyaegyház) népességszámát tünteti fel, az esetleges filiák vagy környező kisebb helyiségek, szórványok népessége viszont másutt, esetleg a praediumok között szerepel. Elengedhetetlen ilyen esetben a különböző sematizmusokból a materhez tartozó teljes népességszámot megállapítani. Forrásunk másik nagy hiányossága, hogy a latin és görög szertartású katolikusokat, de méginkább, hogy a helvét és ágostai hitvallású evangélikusokat összevontan tünteti fel. A görög szertartású népesség jelentős számban élt Szabolcs és Borsod megyében és a hajdúvárosok kerületében, számbavételük a mintába eső többi vármegyében nem okoz problémát. A helvét és ágostai hitvallást követő népesség előzetes szétválasztása azonban az ország csaknem minden táján nehézséget jelent. A protestáns anyakönyvek értékelését különösen megnehezíti a szórványok nagy száma és az a korábbi, bár a vizsgált korban már nem létező korlátozás, hogy anyakönyvezni csak a nyilvános vallásgyakorlattal rendelkező, úgynevezett artikuláris helyeken lehetett. A vizsgált korban is létezik még olyan megkötés, hogy nyilvános vallásgyakorlatot csak olyan helységben lehet folytatni, ahol 100-nál több helvét, ill. ágostai hitvallású család él, saját lelkészt, iskolamestert csak ilyen gyülekezetek tarthatnak. Szorosan idetartozik a vegyes vallású helységek anyakönyvi eseményeinek igen nagy nehézségekbe ütköző értékelése is. Ugyanis, ha egy helység népességén belül jelentős a katolikus—protestáns arány és a vegyes házasságkötések esélye nagy, akkor mind az esketési, mind a keresztelési arányszámnál torzítással kell számolnunk. Noha az 1790—91. 26. te. óta reverzálist követelni és azt világi fórumban érvényesíteni nem lehetett, az érvényes állami — királyi — intézkedések a vegyes vallásúak házasságkötésénél katolikus plébános jelenlétét írták elő, a vegyes házasságból született gyermekekre nézve pedig az volt érvényben, hogy katolikus apa és protestáns anya mindkét nemű gyermeke az apa vallását követte, protestáns apa és katolikus anya gyermekei közül viszont a lányok katolikusak lettek. Várható eredmények A továbbiakban szeretném vázlatosan ismertetni a felvételhez fűzött várakozásainkat és elképzeléseinket. 28