Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 4. (Eger, 1975)

KÖNYVISMERTETÉSEK - Szauder József—Tarnai Andor szerk.: Irodalom és felvilágosodás. (Ism.: Cs. Varga István) • 118

jávai. Irodalompártoló tevékenységének átfogó, marxista igényű elemzését legtüzetesebben Bitskey István végezte el, jelentősen gyarapítva ezzel felvilágosodáskori irodalmunk és művelődésünk egri vonatkozású szakirodalmát. Tanulmányában a pedagógia történetét is érdeklő tanulságos, valóban izgalmas megállapításokat találhat az olvasó. Bizonyítékként egy példát idézünk: Barkóczy papjai közt követelménnyé tette és szervezte a „tanítva tanulás"-t. Lőkös István, az egri főiskola tanára, a délszláv irodalmak neves kutatója Pápay Sármiel irodalomtudományi előadásai címen értekezik az egykori egri püspöki jogi líceum volt diákjának, későbbi híres tanárának irodalomtudományi nézeteiről. Talán nem is Pápay Sámuel rendkívül kiterjedt oktató tevékenységének és irodalmi munkásságának nagysága a legmegkapóbb, hanem az a nyílt, friss tájékozódni tudás, amellyel a magyar kulturális élet áramkörébe bekapcsolódott. A rendelkezésére álló lehetőségeket felhasználva a helyi, egri középpontú látószögébe belefért a korabeli magyar irodalom szinte valamennyi fontos, megismerésre érdemes jelensége. Többek között az egri Főegyházmegyei könyvtár keletkezéséről is szól Berlász Jenő tanulmánya, amelynek címe: Könyvtári kultúránk a XVIII. században. Különös örömmel olvastuk az egri szerzők írásait és az egri vonatkozású anyagot. Közben a vaskos, gazdag tanulmánykötet ismertetésének és értékelésének kettős feladatával küzdő recenzenst elárasztó gondolatokból is közölni kell néhányat. Bitkey István már többször írt az egri felvilágosodásról: Barkóczyról és a körülötte kialakult írói körről, Androvics Miklós könyvtáráról, annak jelentőségéről. Nagyon hasznos lenne e téren a további kutatás, például Eszterházy irodalmi, művelődési vonatkozású tevékenységének feltérképezése. Ezt elvégezve ugyanis közel fél évszázadot fogna át elemző, értékfeltáró munkája az egri felvilágosodás korából, amely rendkívül jelentős időszak az egyetemes magyar felvilágosodás szempontjából is. Sajátos az egri felvilágosodás helyzete. A debreceni felvilágosodásról főként Fazekas, Csokonai kapcsán számos tanulmány, könyv készült már, az egriről viszonyítva is nagyon kevés. Pedig Eger a debreceni felvilágosodáshoz képest sok tekintetben más, sajátos jelleget mutat. Egyik további fő feladat annak kutatása, hogy a katolicizmus egyik központjába hogyan áramlottak be és hogyan hatottak a felvilágosodás eszméi. Ennek vizsgálata önmagában is oi*szágos érdekű. Különösen akkor érezhető ennek a feladatnak a súlya, ha az értékes tanulmánykötet előszavából idézzük az alábbi sorokat: „Sajnálatos hiány, hogy a vallási tudatszférában végbement mélyreható változásról még több és súlyosabb elemzést hozni nem tudtunk. Ügy gondoljuk, hogy e hiány a kutatás mai helyzetét tükrözi: közismert a probléma, csak éppen szakember nincsen a feldolgozásra". A két egri tanár tanulmányai, ebben az értelemben is hiánypótló jelentőségűek. Azt is bizonyítják egyben, hogy régi irodalmunk értékeinek alapos ismerete nélkül az újabb irodalomról alkotott szemléletünk is csak hiányos lehet, és az eredményes felsőfokú oktatáshoz elengedhetetlenül szükséges a tudatos, eredményes kutatómunka. A XVIII. századi alapítású egri könyvtár és a levéltár még sok, főként régi irodalmi és művelődéstörténeti kincset rejt. (Akadémiai Kiadó. 1974.). CS. VARGA ISTVÁN 120