Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 4. (Eger, 1975)

KÖZLEMÉNYEK - Kapor Elemér: Fejezet az egri amatőr színjátszás történetéből (Egri Műkedvelők Köre — Thála Egri Színjátszó Társaság (1921—1941) • 103

kezekben van, az előadás biztosan megáll a lábán. Ahogyan múlt az idő, már válogatni lehetett a partnerekben, mellékszereplőkben pedig nagy volt a választék a város értelmiségi fiataljai között. Az is, előfordult nem egyszer, hogy a rendező Budapestre utazott — tanulni, ha történetesen abban az időben játszották a darabot a fővárosban is. A műsorszerkesztés gondjaihoz tartozott az arányosítás és az egyeztetés, a drámák, színjátékok, vígjátékok, operettek olyan sorrendjének kialakítása, hogy a játékrend változatos legyen. Jó volt ez a közönségnek, de jó volt a társaság tagjainak is. Az egyeztetés titka pedig, hogy egyszerre tanulhatott a drámai és vígjátéki együttes, és így több előadást lehetett egy évben tartani. Az egyesület fennállásának tízéves jubileumán Molnár Kálmán dr., pécsi egyetemi tanár, az egyesület első elnöke volt a díszközgyűlés szónoka. Beszédében az együttes három erényét méltatta, a lelkesedést, aktivitást és önzetlenséget. Akik benne éltek abban a forró hitű munkában, tudták igazán, mennyire így van. A szereptanulás, a próbák fegyelme, a színfalak -mögötti rend, az öltözők csendje nem lehetet nieg ezek nélkül az erények nélkül. A színház épülete a téli időkben fagyos volt, s a törekvés, hogy a bevételből minél nagyobb összeg jusson jótékony célra, nem engedte meg, hogy a színpadon sók próbát tartsanak. Az előadás előtt mindössze két-három nappal fűtötték be a színpadot és nézőteret, de az előadások jó pergéséhez több színházi próba kellett, hogy a mozdulatok kapcsolata és a hang ereje beleilleszkedjék a színpadi térbe és a nézőtér akusztikájába. A még fűtetlen próbák gyakorta okoztak megbetegedéseket és nem egy szereplő lázasan játszott éppen a fő előadásokon. Ezt a tényt az önzetlenség és lelkesedés mértékeként kell megemlíteni. A szereplőknek egyetlen jutalmuk volt a jól végzett munka tudata, s az előadások sikere, amelyet a nézőtér tapsa jelentett. (E művelődéstörténeti tanulmány további részében a színjátszó társaság történetével foglalkozom. Forrásként az Egri Népújság és utódai, az Eger, Eger—Gyöngyösi "Újság és Eger című napilapok előzetes híradásai és beszámolói álltak rendelkezésemre, valamint a közvetlen visszaemlékezés, mert az utolsó tizenhárom évben magam is tagja voltam az akkor már Thália Egri Színjátszó Társaság néven, országosan ismert egyesületnek.) Az első előadások idején a szereplők még nem tömörültek hivatalos egyesületbe, a szervezés és kísérletezés időszaka volt ez. Az első előadást 1920. október 9. és 10-én rendezte meg Hevesy Gusztávné. Lengyel Menyhért: „Charlotte Izisasszony" c. drámája került bemutatásra, a rendezővel a főszerepben.

1 Az előadásnak nagy sikere volt, bár a kritika megjegyezte, hogy a darab megválasztása tekintetében helye van a vitának, mind a szerzőt, mind a szerzeményt illetően. Az ilyen nehézkes, hosszú darabokat át kell dolgozni. Az előadást a budapesti „Nemzeti Újság' élesen bírálta.

2 „Lengyel Menyhérttel előhozakodni, ma nem a legszerencsésebb ötlet. A keresztény nemzeti kurzus alatt — így a Nemzeti Újság — az ősi érseki városban, melynek ékessége Gárdonyi Géza, nem lett volna szabad ilyennek megtörténnie. Csak nem kezd Eger éppen akkor elpestiesedni, mikor már Budapest is kezd ráeszmélni bűneire? Lehulltak mind az egri csillagok?" — kérdezi a lap. — Ettől függetlenül az előadás anyagi sikerét mutatja, hogy a bevételből hétezer korona jutott a vagonlakóknak,

3 a trianoni béke folytán a nemzetiségeknek ítélt te105