Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 3. (Eger, 1974)
KÖZLEMÉNYEK - Lénárt Andor: Az egri parasztok megmozdulása 1792. január 7-én. • 83
tént zenebona miatt. Utasítja a város magisztrátusát, hogy nyomozza ki az okokat, a kiszabadított rabokat fogassa meg és adja át Borsod vármegyének. Parancsolja a leirat továbbá, hogy a tanács által a dolog kivizsgálására kiküldött komisszárius urak a népet a magisztrátus iránti engedelmességre intsék, s a nép között megmaradó csendes békesség \ fenntartására törekedjenek; s nép „szabad félre hajlásúhoz leg kisebb hunyorítással ne legyenek; s a vármegye rendeléseit is tarttassák meg". A vármegye külön megtilt minden titkos összejövetelt. Meghagyja, hogy a bíró és a tanács vigyázzon a csendes békességre, s vigyázzon az „erdőpusztítókra". Mind a bíró, mind a magisztrátus alázatos főhajtással megígéri, hogy ,a népre szoros vigyázassál fog lenni, hogy azután legkisebb lárma nz történyen..." A helytartótanácsi és a megyei parancsokat azzal juttatják el írásban is a magisztrátushoz, hogy ezeket a nép előtt magyarul kihirdessék és megmagyarázzák. 50 Az Egerben 1792. január 7-én lejátszódott paraszti megmozdulás magán viseli az elkeseredett emberek egy adott pillanatban, a hangulat hatására kirobbant mozgalmának hibáit. Nem szervezett, nem előkészített megmozdulás, nincs vezetője, 1 ' 7 nem számolnak a következményekkel, lehetőségekkel, az előrelépéssel. Nem az előrelépésért tettek, hanem azért, hogy az addig volt elviselhető állapotokat visszakapják. De erre is csak az események után gondoltak. Addig csak a keserűség, a bosszú vitte végső soron értelmetlen cselekedetbe a sértett, nyomorgó, elkeseredett embereket az ellen, akiben nyomorúságaiknak, sérelmeiknek okozóit látták. Az a néhány száz elégedetlen a vár körül, azok a kevesek, akik doronggal, vasvillával részesei az eseményeknek, önmagukban tehetetlenek a szervezett renddel szemben. A város iparos polgársága nem érdekelt a parasztok bor- és favitáiban. Az iparosoknak semmi része nincs az egész ügyben. Mások a problémái a céheknek ez időben. Bár ők is korábban volt jobblétükért vívják harcukat, de nem a földesúrral, hanem egymással, a rokon szakmákkal, a kontárokkal, a helybeli és idegen kereskedőkkel. S ekkcr az uraság még mellettük foglal állást. Még tőle várják a nagy építkezések korszakának jóléte visszatértét. Az önállósulni akaró legényekkel szemben is a hagyományos rend oldalán áll a földesuraság. • Nem véletlen hát, hogy első perctől kezdve csendesítik a tanács képviselői, a fertálymesterek is a lázongó népet. A magisztrátus van a legnehezebb helyzetben. Nincs ereje, hogy a földesúrral szemben a parasztság transactionális jogait megvédje. A földesuraság sem őket, sem felterjesztéseiket nem veszi komolyan. De a magisztrátus azért vigyáz legalább tekintélyének a látszatára. Lefolytatja a vizsgálatot. Véleményében tárgyilagosságra törekszik. Szeretné tolmácsolni, de legalább kérni a püspöktől, hogy az elkeseredésnek egyszerűen megoldható okait szüntesse meg. Végül mégiscsak a földesúri hatalom eszköze marad a rendcsinálásban, de nem a problémák megoldásában. A földesuraság, kinek tekintélyét az egyház egyetemes tekintélyének megtépázásával II. József jócskán csökkentette, még birtokában van a feudális rend minden hatalmi tényezőjének. S amikor a zsellérek panasz91
