Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 3. (Eger, 1974)

KÖZLEMÉNYEK - Nemes Lajos: Az egri szőlőmunkások napszámbére a XVIII. század első felében. • 73

Az egri szőlőmunkások napszámbére 1700—1748 között A XVII. század utolsó évtizedétől kezdve a városi magistratus minden évben meghatározta a szőlőmunkások napszámbérét. A meghatározás ideje a szőlőmunkák megkezdése előtt történt. A mellékelt táblázatból megállapíthatjuk, hogy 1700—1748 között a szőlőmunkások napszámbérét általában február végén, március elején határozták meg. A limitatió általában felölelte az egész évi szőlőmunkafolyamatokat. Néhány évben (1712, 1727, 1747) a szüreti munkások bérét külön határozták meg. A bérek meghatározását tudatták mind a szőlőbirtokosokkal, mind a szőlőmunkát végző zsellérekkel. A meghatározott és kihirdetett béreket bejegyezték a városi protocollumokba is. Tanulmányomban a városi protocollumokba bejegyzett napszámbér-meghatiározásokat, valamint az Eger városi iratok között fennmaradt limitatiókat dolgoztam fel. A limitatiókat a kor szükségletei hozták létre. A század első évtizedeiben Eger város krónikus munkaerőhiánnyal küzdött. Ez a munkaerőhiány kedvezett a nagy szőlőbirtokosoknak, akik magasabb bért tudtak fizetni. A kisbirtokos szőlőtermelők hátrányos helyzetbe kerülhettek, mivel állandóan ki voltak téve a munkaerő-csábítás veszélyének. A munkabérek meghatározása és ezzel egységessé tétele tehát elsősorban a kisebb szőlőbirtokosok érdekeit szolgálta. Az alábbi táblázat alapján tekintsük át, hogyan alakultak a napszámbérek 1700—1748 között. A táblázat a városi protocollumokba bejegyzett napszámbér-meghatározást követi. Ezekben a különböző munkafolyamatok — többségükben — az évi szőlőmunkavégzés sorrendjét követik. Az 1730. és 1744. év£ napszámbért krajcárban határozták meg. Az 1744. évi meghatározás a béreket polturában is tartalmazta. A limitatió egy polturát 2,5 dénárnak vett. (A tényleges használatban országosan egy poltura = 3 dénár volt.) Munkában a helyi meghatározást figyelembe véve 2,5 dénárt vettem egyenlőnek egy polturával. A meghatározások általában az ételek nélküli munkabéreket tüntetik fel. Táblázatunkban ezt nem jelöljük külön. Előfordult, különösen a szüreti munkáknál, hogy a napszámosok munkabérük mellé ételt is kaptak. Ennek értékét, 2—4 polturát, levonták a munkabérükből. (A táblázatban kurzív számmal jelöltük azt, amikor ételt is adtak.) Elsőként a nyitók bérét határozták meg. A tárgyalt időszakban a nyitók általában 8 poltura fizetést kaptak. Ez a magas napszámok közé tartozott, a nyitást ugyanis a nehéz fizikai munkák közé sorolták. Az ismertetett időszakban csak 1708-ban van eltérés a 8 polturás napszámbérmaximumtól. Ebben az évben 9 polturát fizettek egy nyitónak. Ennek oka feltehetően az volt, hogy a város lakosságának egy része Rákóczi oldalán harcolt a Habsburg ház uralma ellen. Ez lecsökkentette az eddig nem megfelelő létszámú napszámosréteget, s így a városban erős munkaerőhiány lépett fel. A szabadságharcot követő időszakban, miután a viszonyok rendeződtek (a harcolók visszatértek a városiba, újabb betelepülők érkeztek), ismét visszaállították a század eleji 8 polturás munkabért. A nyitók munkabérükhöz ételt nem kaptak. Ettől a szokástól csak 1703-ban tértek el, amikor meghatározták a nyitók bérét étellel és étel nélkül is. 78