Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 3. (Eger, 1974)

KÖZLEMÉNYEK - Nemes Lajos: Az egri szőlőmunkások napszámbére a XVIII. század első felében. • 73

nek tavasszal végzett visszavágását jelenti. A metszés nagy szakértelmet igényel. A szőlő fejlődését meghatározza egész évre, tehát a jó, vagy rossz elvégzésén múlik a termés alakulása is. A tavaszi munkához tartozik a szőlő szaporítása is. A szőlőt vegetatív úton szaporítják. A magról történő szaporítás kevésbé célravezető, mert termést csak 8—10 év múlva ad, s nagy valószínűsége annak, hogy az új tőke az anya tőke fajtajellegét elveszti. A szőlőt Egerben és környékén többnyire homlítással szaporították. így végezték az öreg tőkék fiatalítását is. A homlítás azt jelentette, hogy a szőlőtőkétől egy. vagy több vesszőt a föld alatt elvezettek a kívánt, egy-két méter távolságra, s ez itt meggyökeresedett és kihajtott.

9 Meg kell jegyeznünk, hogy a homlítás nemcsak a tavaszi, hanem az őszi munkákhoz is hozzátartozott. A metszést és a szaporítást követte a szőlő első kapálása. Az első kapálást májusban kezdték. Ennek során a szőlő közötti területet megszabadították a fűtől, ugyanakkor a földet is mélyen felkapálták. A szőlővirágzás után június közepén, június végén a kötés, vagy kötözés következett. Ezt a munkát lányok, asszonyok és gyerekek végezték. A kötés során a tőkéből kihajlott venyigét összekötötték azért, hogy a későbbi fürtképződés során a fürtök távol legyenek a földtől. A másik cél az volt, hogy az így felkötött vesszőkön kifejlődő és majdan megérő szőlő minél több napfényhez jusson. A kötéssel egyidőben a szőlők ellenőrzését is elvégezték. Abban az esetben, ha hiányzó tőkét találtak, akkor azt homlítással pótolták. A kötést követte a második kapálás. Ez főleg a szőlő földjének íűtelenítését szolgálta. Ha a második kapálást elhanyagolták, a harmadik kapálás előtt kénytelenek voltak földjüket gyomlálással megszabadítani a gaztól. A második kapálást június végére, július elejére fejezték be. Ezt követően augusztus végéig (a meleg nyári napok elmúltáig), nem végeztek érdemleges munkát a szőlőkben. Augusztus végén megkezdték a szőlők igazgatását. Ez a munka magában foglalta a kötéstől kibomlott szőlők új rákötését, az első kötéskor megtört szőlővesszők felső szemeiből kihajtott ún. fattyúhajtások letörését. Ezen munkafolyamathoz tartozott a földre leérő fürtök felkötése is. Az igazgatás befejezése után következett a gyomlálás. Erre az egri szőlőkben általában nem került sor, mivel a szőlőmunkák minőségét a Városi Tanács szigorúan ellenőrizte. Legtöbbször csak akkor volt rá szükség, ha a szőlőterületen valami okból elmulasztották a szőlők második kapálását. Szeptember elejétől szeptember közepéig tartott a harmadik, vagy érés alá kapálás. Ez a munka a szőlő fűtől való megtisztítása mellett a szőlőtőkék közötti föld kihúzását is jelentette. Erre azért volt szükség, mert ezáltal a fürtök szabadabbá váltakés jobban átjárhatta őket a szél és a napfény. A harmadik kapálás után a szőlő teljes megérése, majd a szüret következett. A szőlőtermés betakarítása körüli minden tevékenység összefoglaló megjelölése nálunk a szüret.

10 Egerben — mivel a bor egy tekintélyes részét kivitelre termelték — a városi tanács .nagyon ügyelt a szüret kezdetére, mivel ettől függött a szőlő érettségi foka és cukortartalma, amely meghatározta a bor minőségét. 76