Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 3. (Eger, 1974)

KÖZLEMÉNYEK - Nemes Lajos: Az egri szőlőmunkások napszámbére a XVIII. század első felében. • 73

Az egri szőlőmunkások napszdmbére a XVIII. század első felében Az egri szőlő-monokultúra kialakulása Eger gazdasági fejlődésében meghatározó szerepet játszott a földrajzi környezet és az időjárás. Eger a Mátra és a Bükk hegység között, két nagy tájegységünk, az Északi Középhegység és az alföld találkozási vonalán fekszik, 180 méter tengerszint feletti magasságban.

1 Keleti és nyugati irányban az egri völgyet — túlnyomórészt a barna erdei talajokhoz sorolható, kötött talajú — 200—250 méter magas dombok határolják. Földrajzi fekvésénél fogva a környék napsütésben igen gazdag. Az évi csapadék menynyisége 600—800 mm között van. A napfény és a csapadék eloszlása nagyon kedvező a szőlőtermesztésre. A szőlőtermesztésben rejlő nagy lehetőségeket korán felismerték Eger földesurai, az egri püspökök és a káptalan tagjai. A kettős földesuraságnak a mezőgazdaság — ezen belül is a kedvező helyi viszonyok figyelembevételével — a szőlőtermesztés fejlesztése volt az elsőrendű érdeke. A dézsma legjelentősebb részét a bordézsma tette ki. Az egyházi dézsmálásból begyűjtött bor hatalmas jövedelmet biztosított az egri püspököknek. Ennek az volt az eredménye, hogy Egerben — bár már a XIII—

XIV. században jelentős fejlődést ért el — a kézműipar mindig csak másodlagos szerepre tudott jutni a szőlőtermesztés mellett. A kedvező fekvésű, jó talajú szőlőhegyeken a XIV—

XV. században kialakult a szőlő-monokultúra. A szőlőtermelésen kívül minden más művelési ág visszaszorult. A lakosság abszolút többsége a szőlőművelésre specializálódott. Már a XV. század derekáról maradtak fenn olyan oklevelek, amelyek megemlékeznek Egerben a borból adandó tizedről és kilencedről.

2 A XVI. századi Liber Sancti Johannis már Egert, mint a szőlő-mono-» kultúra városát mutatja be. A könyv szerint az Egert övező dombokat már szőlő borítja. Szőlővel van beültetve: az Eged, az Üveges, a Kis Eged, Szőllőske, Sziingwan, Meszelő, Eged alja, Szigliget, Tihamér, Felnémet, Szélhegy.

3 Felnémet, Szőlőske, Czigléd, Tihamér és Álmagyar a török időkig külön falvakként szerepeltek az összeírásokban. A XVI. század elejéről való Modenai-kódex néven ismeretes számadáskönyv feljegyzései szerint voltak olyan szőlők, amelyeknek gazdái két tizedet, vagyis quinát adtak termésükből a földesúrnak.'

1 Eger a középkorban a Heves megyei 73