Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 3. (Eger, 1974)

KÖNYVISMERTETÉS - E. Nagy Sándor: Remenyik Zsigmond. (Ism.: Cs. Varga István.) • 106

Könyvismertetés E. NAGY SÁNDOR: Remenyik Zsigmond A kritika, az irodalomtörténet-írás, valamint a könyvkiadás mostohán bánt Remenyik Zsigmonddal, akit a meg nem értés haláláig kísért. Jelentőségére csak halála után döbbentek rá az irodalom munkásai. De az értékfeltáró munkát sok nehézség gátolta: Remenyik alakja és életműve nem egyszerű képlet. Kaotikus viiágban élt magányosan, egész életében a megismerés, a teljes ember jogos igénye űzte térben és időben, a veszélyt és kalandot egyaránt vállaló világvándort. Vívódásai nemcsak a földtekén, de a lélek tájain is megjáratták vele a szenvedések poklát. Irodalomtörténetünk még a ,.polgári írók" között, a ,,Nyugat második és harmadik nemzedéke" címszó alatt tárgyalja, holott ő a polgárt állhatta legkevésbé. Dzsentri származását sokáig teherként hordozta, nyomasztó hatásától az eszmei tisztázás, a szembenézés és a társadalmi menekülés segítette megszabadulni. Egy évtizednek kellett eltelnie halála után, hogy egyre világosabbá váljék, hogy Remenyik Zsigmond életművének döntő része szocialista irodalmunkat gazdagítja, amint szocialista irodalmunk rendjébe tartozónak tekintjük Kassák, Déry, Pap Károly, Veres Péter és Darvas József írói örökségének túlnyomó részét is. E. Nagy Sándor kismonográfiája a Remenyik-kutatás legjelentősebb teljesítménye. Egyik nagy érdeme az alapos felkészültséggel elvégzett anyagfeltárás, a rendkívül kiterjedt, egészében még a szakemberek előtt is kevésbé ismert Remenyik-életmű rendszerező áttekintése. Remenyik világképének és életművének legfontosabb vonásait összegező igénnyel az eszmetörténeti módszert követve foglalja össze. Funkcionálisan használja fel az önéletrajzi elemeket, a terjedelmes levelezést, az írói vallomásokat és a szakirodalom fájdalmasan gyér eredményeit. Fel kellett fejtenie a Remenyikkel és műveivel kapcsolatos, téves értékelések szövevényét. Külön érdeme, hogy mindezt nem sarkított vitamódszerrel, hanem saját véleményének, felfogásának higgadt kifejtésével, bizonyításával végezte el. A szélsőséges vitamódszert és véleménynyilvánítást józanul elvetve, példát mutatott a tudományos értékkereső és értékfeltáró kutatómunkára. Felsorakoztatja E. Nagy Sándor az indító élményeket: a származást a családfa felvázolásával egészíti ki, bemutatja a gyermekkor élményeinek színterét, a dormándi kúriát, ennek szellemi légkörét, életvitelét. Utal a család helyzetére, a szegénység iránti segítőkészségre, amely szociális érzékenységet ültetett és az emberi szabadság és méltóság tiszteletét plántálta a fiatal Remenyik Zsigmondba. A leendő író eszmei fogékonyságát a dormándi élményvilág alapozta meg, de az egri diákévek személyes tapasztalatai és a könyvtárak szellemi kincsei mélyítették el. Az egri cisztercita gimnázium szigorú szerzetestanárai 8 évig gazdagították ismeretanyagát, növelték tudását, de szellemét a város, a diáktanyák világa is hatékonyan formálta. Mindössze 15—16 éves diák, amikor olvassa Freud, Jászi Oszkár, Bródy, Gárdonyi, Zola, Ibsen. Flaubert, Móricz műveit. Tágult a szellemi horizont, az ifjú lélekben az ellentmondásokkal teljes világ óriásira növelte megismerésének, az élet teljességének a vágyát. Az eszmélkedő ifjú követelte a teljes ember, a teljes élet jussát, de az élet teljessége mindinkább elérhetetlen messzeségbe rejtőzködött. Eger után a nagyváradi jogakadémia következett, majd a félbehagyott egyetemi tanulmányok a fővárosban. 1920-ban nekivágott a nagyvilágnak^ 108