Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 2. (Eger, 1974)

TANULMÁNYOK - Soós Imre: A hódolt szolgabíró és hódolt esküdt Heves megyében a XVII században. • 5

A HÓDOLT SZOLGABÍRÓ ÉS HÓDOLT ESKÜDT HEVES MEGYÉBEN A XVII. SZÁZADBAN "Ha azt a kérdést vizsgáljuk, hogy a magyar közhatalom helyi szervei, ;a nemesi vármegyék a török által meghódított országrészen a XVII. században milyen eszközökkel, milyen mértékben tudták végrehajtani hódolt területük igazgatásával és az igazság kiszolgáltatásával kapcsolatos feladataikat, akkor ennek a kérdésnek vizsgálatára az egykori Heves és Külső-Szolnok vármegye számos tanulságos példát tud szolgáltatni. Területe északon a Mátra és Bükk belsejében közelről érintkezett a királyi Magyarországhoz tartozó és a menekült megyei tisztikarnak menedéket nyújtó nógrádi, gömöri és borsodi magyar végvárakkal, dél felé viszont a Tisza folyását követve, igen mélyen, egészen a csongrádi megyehatárig nyúlt be a török hódoltságba. Egyik legnagyobb hódolt megye volt az -országban. A falvaiban élő nép életének folyamatosságát ismételten megszakították ugyan háborús pusztítások, de a terület tartósan mégsem vált néptelenné, a lakosság ha évtizedek múltán és háromszor, négyszer is — de újjáépítette otthonát és régi falujában, új telepesekkel kiegészülve vészelte át a XVII. századi kettős uradalomból eredő ütközések viharait. Az egészében hódolt megye északkeleti sarkában ott terpeszkedett az egri várba bezsúfolt nagyszámú török katonaság, külön problémákat. és különleges nehézségeket okozva a környékbeli falvakkal közvetlenül érintkező járási szolgabírák és esküdtek közigazgatási és törvénylátó tevékenységében. És végül a kérdés vizsgálatához megkívánt írott forrásanyag is — bár szűkösen —, ugyancsak rendelkezésre áll a vármegye közgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyveiben, irataiban, melyek az 1660-as évektől kezdve folyamatosan fennmaradtak. 1. A nemesi vármegye bírósági és közigazgatási szervezetének kialakulása a XVII. század közepéig Hazánkban a közhatalom helyi szerve, a nemesi vármegye a XIII. -század második felében lépett a korábbi királyi vármegye helyébe. A nemesi vármegye hatósága az ispánból és helyetteséből, az alispánból, ?meg a megyei nemesek közül választott „derék, becsületes" emberekből, mint bírótársakból állott. Utóbbiak elnevezése: szolgabíró. Számuk megállapodik négyben. Ez az öt állandó tag alkotja a megye törvényszékét, a :sedriát. Az 1444. évi 10 te. felhatalmazására a vármegyék a kebelbéli neanesek közül állandó bírótársakat, esküdt ülnököket, közkeletű elnevezés5.