Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 2. (Eger, 1974)
TANULMÁNYOK - Kovács Béla: Flagelláns körmenetek az egri egyházmegyében a XVIII—XIX. században • 47
riták is megtartották a városon keresztülhaladó körmenetet.) A nagyböjt három utolsó péntekjén azonban a flagelláns körmenetet és a keresztvivést az iskolától a templomig minden látványosság nélkül megtartották. A körmenet alatt a Miserere zsoltárt énekelték. 91 1718-ban a diákok a nagyböjti flagellálást a korábbi években hasonlóan megtartották. 20 A jezsuita História Domus szűkszavú bejegyzéseinél sokkal többet árul el az ugyancsak 1698-ban alapított ifjúsági kongregáció Diariuma, amely 1726-tól tartalmaz adatokat. 21 Eszerint 1726 és 1759 között szinte minden évben, a nagyböjt három utolsó péntekjén a diákok flagellálást tartottak, majd részt vettek a nagypénteki nyilvános körmeneten, 22 1760ban a nagypénteki körmenetet már nem ilyen módon tartották meg, mert a szokást ettől az időtől kezdve megtiltották. 23 A tilalom ellenére azonban még tovább is folytatták ezt, és 1771-ben, majd 1772-ben a nagyböjti lelkigyakorlat alatt egy-egy esetben megkorbácsolták magukat. A disciplina alatt a Miserere zsoltárt énekelték. 24 A jezsuita rend feloszlatásakor a kongregáció is feloszlott, és az utolsó gyűlésüket szeptember 6-án tartották meg. 25 Az egri minorita rend kebelén belül szervezett kordások társulata (Chordigerorum Sancti Francisci) is rendszeresen tartott Egerben flagelláns körmeneteket. A jezsuita História Domus ezt a tényt az 1713. esztendőnél megemlítette, de 1753-tól kezdve a minoriták háztörténetéből részletesebb adatokat is szerezhetünk. A flagellálás egyik módja az volt, hogy a társulat tagjai a Szenvedés vasárnapja előtti pénteken ebéd után összegyűltek a rendházon belül és flagellálták magukat, majd három óra felé a Miserere zsoltár, illetve a ..Könyörülj Istenem..." kezdetű magyar szövegét énekelve a templomba vonultak át, ahol prédikációt hallgattak. 26 A flagellálás másik módja a nagypéntekenként megtartott nyilvános körmenet volt. 1753-ban a kordások délben a rendház udvarán flagellálták magukat, majd 1 órakor körmenetben elindultak a templom déli kapuján át az irgalmasrendiek templomához, innen a servitákhoz, azután a ferencesekhez, a főplébániához, majd a jezsuitákhoz és innen visszatértek a minoritákhoz. A körmenetben elől haladtak a vezeklő ruhába öltözött korbácsolok és kereszteket hordozók mintegy háromszázan, őket a kongregáció vezetője kísérte két klerikussal, karingben, fekete stólával, majd kettős sorokban 40 fehér ruhás, fekete skapulárét viselő leány, derekukat fehér kordával övezve, nyakukban fekete kendővel, hajukban kék szalaggal. Utánuk hárman haladtak fekete gyászlepelben: a középső a tőrrel átvert szívű Fájdalmas Máriát, a bal oldali a Krisztus képét mutató kendőt vivő Veronikát, a jobb oldali Mária Magdolnát ábrázolta. A hívek is nagy számiban vettek részt a körmeneten és a „Könyörülj Istenem" zsoltárt énekelték. 27 1754-ben hasonló módon zajlott le a nagypénteki körmenet, amelyen 237 flagelláns és 34 keresztvivő vett részt. Ezeknek a konfratemitás adta a ruhát. Sokan voltak a városból és a környékbeli falvakból is, akik a saját ruhájukban vezekeltek. A körmenet után a prédikációt a nagy szól miatt nem lehetett a templom előtt a piactéren megtartani, ahol máskor szokták. A prédikáció alatt újabb 37 flagelláló és 24 keresztvivő érkezett, akik korábban nem jutottajk ruhához. 28 49
