Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 2. (Eger, 1974)
TANULMÁNYOK - Soós Imre: A hódolt szolgabíró és hódolt esküdt Heves megyében a XVII században. • 5
kezelt, 'melynek során a nemnemes Ádám Pál doronggal is megsimogatta: a nemes Pálfy tagjait, ebből aztán hatalmáskod ási per keletkezett. 49 Ha a füleki törvényszék elé idézett nemesnek nem volt olyan jobbá-* gya, vagy zsellérje, aki az idézést Fülekről földesura lakására kézbesíthetné, akkor Heves megye régi szokása szerint egy füleki végvári katona által „nagy költséggel kellett megküldeni az viceispán és szolgahírák uraim" idéző és egyéb hivatalos leveleit. Költségkímélés céljából ezután. az alispán és szolgabírák mindenféle hivatalos eljárásukról akárhová, akárkinek, „mind nemes, mind paraszt rendben lévő személyeknek" az esküdtek valamelyikével küldik el rendelkezéseiket, akár írásban, akárszóban. 50 Több példa igazolja, hogy a hódoltságba utazáshoz a török hatóságoktól beutazási engedélyt kellett kérni, mert a török az útvonalakat időnként „mezőt, pusztát nyargaló, úton és útfélen serényen vigyázó lovas és gyalog vitézekkel, kalauzokkal" vigyáztatta. 51 A törvényes dolgokban való' eljárás zavartalanságát, meg a hódoltságba való beutazás feltételeinek szabatos meghatározását szerették volna a Heves megyei rendek elérni 1683 elején, amikor a Thököly által összehívott kassai országgyűlésre követeiket az alábbi utasításokkal küldték el: a nemesség azon jobbágyai felett, akik egyben török adózók is, a végházakon innen és túl törvénykezési jogát háborítatlanul gyakorolhassa. Állapíttassák meg az a határ, melyen túl a magyar ember nem közlekedhetik az alispán, vagy várkapitány írásos engedélye nélkül, de a török sem a pasák és bégek engedélylevele nélkül. Az utazási engedély magyar nyelven adassék ki. A törökök a határigazításokba, birtokjogi törvényes dolgaik intézésébe, a magistratust illető politikai vagy egyházi jurisdicitióba ne avatkozzanak. A parasztkézzel elfogott rablókat az alispán kezébe bocsássák, a gonosztevők üldözését ne hátráltassák. De ne akadályozzák a perbeli eljárást, tanúkihallgatást, bírói végrehajtást se. 52 A török és német rablók által naponta károsított, két pogány közt őrlődő magyar jobbágy magától értedődően fizetett a magyar államnak,, magyar földesurának és egyházának, alávetette magát a tőle távol gyűlésező, ítélkező vármegyei urak parancsainak és ítéleteinek. Pedig tudta,naponta saját bőrén érezte, hogy a hódoltságban a török az úr, s hogy a megszálló török fegyeveres erő mögött a vármegyei urak hatalma csak árnyékhatalom. De azt is tudta, hogy ez az árnyékhatalom a füleki, ónodi, szendrői végvárból reá küldött fegyveres végrehajtók útján mégis nagyot tud ütni, karja messzire ér, Fülektől Mezőtúrig, akár Szegedig, Vásárhelyig. A vármegyei végrehajtó hatalom érvényesülésének határát nem a kilométerekben kifejezett távolság szabta meg, hanem a török végvár közelsége, a galibától, rabságbaeséstől való félelem intenzitásának fóka. 1672-ben Hódmezővásárhelyen füleki lovashajdúk exequálják a királydézsmát, 53 ugyanakkor Eger környékén, a vár tövében, a hatalmasnak torkában nem mernek annak megkárosodására járni. A vármegye hódolt esküdtje biztosabban mozgott Mezőtúron, mint a nem hódolt szolgabíró és alispán Eger tartományában. A nemesi vármegye jobbágyős földesurai még mindig szívesen hangoztatták joghatóságuk indokolásául azt az évszázadok óta szokványossá vált érvet, hogy ők a „szegény népnek reménye és oltalma, spes et refugium miserae plebis". Ez a szegény nép valóban magyar urainak és a 295
