Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 2. (Eger, 1974)

TANULMÁNYOK - Soós Imre: A hódolt szolgabíró és hódolt esküdt Heves megyében a XVII században. • 5

őkegyelmeken is szerencsétlenség eshetnék; hadgyon békét annak, nagyobb galibát ne szerezzen az nemes vármegye tiszteinek... Fülek körül is keresett marhát Balog Mihály uram, de semmit sem kaphatott, mivel ha szintén volt is ott marha, de az szegénység strását tartván az eőrhegyen, ha lovasokat látott, mingyárt vagy süvöltött, vagy nyikkantott s úgy szaladtak széjjel az marhával... Az török idejében Balog Mihály uram sokszor küldött levéléket Eger körül való falukra az restantiák végett és kérte, kénszerítse reá az szegénységet, administrállyák az restantiákat s ha valamely falu ád pénzt, vegye fel, aminthogy Baktárul és Aranyosrul hozott is volt őkegyelme. Nyargalós katonákat is elküldött volt... Balog Mihály uram sokszor panaszolkodott, hogy katonát nyargalora örömest elküldött volna, de az török miatt el nem mertek menni... Az szegénység nem merte elhozni Losonczra az pénzt az sok kurucz és török miatt, oda terminálván szolgáját Balog Mihály uram, ahova maga őkegyelme el nem mert menni az kurucz és török félelme miatt."

33 4. A hódolt szolgabíró és hódolt esküdt a „törvényes dolgok" végrehajtásában Heves és Külső-Szolnok egyesített megyének a XVII. században négy szolgabírája és négy járása volt: a gyöngyösi járás, a Tárna, Mátra és Tisza járás. Járási székhellyel egyedül a gyöngyösi járás rendelkezett, Gyöngyös városban, de csak időszakosan. A másik három járásnak székhelye nem volt. Miután régi szokás és törvény szerint a szolgabírót a saját járásának vagyonosabb középbirtokos (possessionatus, vagyis több jobágygyal rendelkező) földesurai közül szokták választani, a járást a minden^ kori szolgabírájáról nevezték el, vagy pedig az I., II., III. és IV. járás elnevezéssel jelölték. A sorszámokkal való jelölés változhatott 1635. évben 1647. évben 1675. évben 1688. évben I. Tárna járás I. Tárna j. Pápay Jánosé I. Gyöngyösi j. I. Gyöngyösi j. II. Mátra járás II. Mátra j. Németh Pálé II. Tárna j. II. Tárna j. III. Gyöngyösi j. III. Gyöngy, j. Földváryé III. Mátra j. III. Mátra j. IV. Tisza járás IV. Tisza j. Péter Andrásé IV. Tisza j. IV. Tisza j. 1647/8-ban az ideiglenesen idecsatolt Csongrád megyében Pápay János, a Tárna járás szolgabírája végezte el a hivatalos teendőket. Azt, hogy mely községek tartoztak egy-egy járáshoz, az 1635., 1647., 1675. és 1686. évi kapuadó lajtsromokból lehet megállapítani. A kettős megyének legnagyobb kiterjedésű járása a negyedik, vagyis a tiszai járás volt, mely az egykori Külső-Szolnok vármegye területét foglalta magában, kezdve a Tisza északi partjától, Tiszanána—Kisköre—Pély vonalától egészen Dévaványáig, Mezőtúrig, Csépáig, vagyis Békés és Csongrád megye határáig. Ezek szerint a menekült nemesi vármegye a közigazgatási, adószedő és bírói teendők ellátására mintegy 200—250 kmre küldte be tisztjeit a török hódoltságba, a nógrádi Fülek várából. S amikor két évig Csongrád megye, Szeged, Hódmezővásárhely és az épen maradt többi 6—7 csongrádi falu is idetartozott, akkor Heves megye joghatósága a mai jugoszláv országhatárig terjedt. Az előző fejezetben számos bizonyítékot olvashattunk arról, hogy a járási szolgabíró közigazgatási, adóbehajtó tevékenységét a török hatóságok még a békés évtizedekben is akadályozták, 1658 után pedig szemé-