Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 2. (Eger, 1974)

TANULMÁNYOK - Soós Imre: A hódolt szolgabíró és hódolt esküdt Heves megyében a XVII században. • 5

•szabadom átköltözhesen, ezt a török hatóság ne akadályozza, adómentességét és minden nemesi privilégiumát a török is tartsa tiszteletben. A török az adódó jobbágyoktól az adókat a zsitvatoroki békeegyezményben előírt módon szedje. A szokásban nem lévő (bírságolások, az elhaltak, elveszettek, vízbefultak után kivetett vérdíjak, a templomok, tornyok, pa-rochiák, iskolák építéséért, vagy kijavításáért, hairanigfelkötésért szedett illetékek, a főzelék, kerti gyümölcs, kacsák, tyúkok stb. után szedett dézsmák szűnjenek meg.

23 A szolgabíró a magyar részre történő állami adózásban. A királyi haderő fenntartásához, zsoldjának kifizetéséhez megkívánt állami kapuadót a XVI. században és a XVII. század első felében, 1649-ig a király, illetve kamarájának megbízottai, a királyi rovok vetették ki a községekre és a beszedett adót is a királyi kamara pénztára vette át. Az adóigazgatás ekkor még mem volt egészében rendi, megyei feladat. Mihelyt ugyanis a kapuadót az országgyűlés megszavazta, a királyi kamara által kinevezett rovó, dikátor megbízólevelével megjelent a megye székhelyén. A nemesi vármegye közgyűlése megbízta a szolgabírákat és egy megyei esküdt nemest, hogy az adókivetésnél, a falvakban levő jobbágyporták összeírásánál legyenek a rovó segítségére. A rovó tehát a szolgabíróval és esküdttel bejárta a falvakat, s a falubíráktól nyert tájékoztatást alapján jegyzékbe, un. dikális összeírásba vette a lakott és lakatlan jobbágyportákat. E kivetést a megyei közgyűlés felülvizsgálta, az újabban elpusztult portákat az alispán és szolgabíró helyszíni szemléje és javaslata alapján az adózó porták közül törölte, s a végleges adólajstromok birtokában az alispán utasította a falubírákat, hogy a kirótt adót rendszerint két héten belül vigyék be a megye székhelyére, ahonnét azt a rovó a kamara pénztárába, vagy az ország főpémztármokához szállította, ez pedig a nádor által kijelölt végvárakba fizette ki. 1635-ben 5 Ft volt az egy jobbágyportára kivetett pénzadó; az egész adóportát négy telkes jobbágy tette ki. A hódoltság alatt élő Heves megyében ennek felét kellett fizetni.

24 Az 1638. évi 5. tc-ben abból a tényből kiindulva, hogy az egri török végvárból történő fegyveres portyákkal és hódoltatással szemben az ország felső részeit csak a környező magyar végvárak magyar őrségének szaporításával lehet megvédelmezini, a 13 felső-magyarországi vármegye — köztük Heves is — a jobbágyportáira kivetett adópénze'kből 400 jól felfegyverzett lovasnak kiállítását és személyenként havi 4 Ft-ban megállapított zsoldját magáira vállalta. E katonák közül 200 az ónodi, 175 a szendrői és 25 a putnoki végvárba került. Az 1649. évi 3. te. szerint a királyi kincstárba történő adózás és részleges nemesi felkelés helyett a felső országrész vármegyéi a király által fizetett régi és rendes katonaság mellé kiegészítésül 1200 új katona kiállítását és zsoldját önerejükből követlenül biztosítják úgy, hogy az ily célra megkívánt hadiadónak a községekre való kirovását és behajtását a nemesi vármegye tisztviselői, elsősorban szolgabírái végzik el, a befolyt adóösszeget a megyei közgyűlés által kijelölt vármegyei követ közvetlenül a Kassán székelő felső-magyarországi főkapitánynak, vagy generálisnak adja át, a közgyűlés pedig minden évben elszámoltatja a szolgabírákat a j árasuk terültéről beszedett adópénzek felhasználásáról. Az előírt létszám és zsold kiállításáért minden megye 'nemessége vagyonával felel. Ezzel a királyi vagy kamarai rovó működése ^a megyékben megszűnt, az adóigazgatás rendi feladattá, a szolgabíró lég-