Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 2. (Eger, 1974)

TANULMÁNYOK - Soós Imre: A hódolt szolgabíró és hódolt esküdt Heves megyében a XVII században. • 5

léte alatt, matjd 1613-tól kezdve önálló tisztikarral és tartósan a Nógrád megyei Fülek várát választotta székhelyéül. Pest, Pilis, Solt, Nógrád megyével együtt. 1619-ben a felvidéki megyék sorra Bethlen Gábor uralma alá kerülték. A részben protestáns Gyöngyös város volt az első, mely a Bethlennek „fejet hajtott", ezért a városiaknak semmi kár ne okoztassék, az egyházi rendek is helyükben -megmaradjanak, tisztükben, hivatalukban meg ne háboríttassanak —, írja Széchy György gömöri főispán, Bethlen hadainak egyik generális kapitánya. 1621-ben II. Ferdinánd király hadai Bethlent a Tiszáig szorítják vissza. Fülek várát, a megye székhelyét ugyancsak a királynak szolgáltatja át a fentebb említett Széchy György, a vár őrségét II. Ferdinánd hűségére esketi. Miután a töröktől remélt segítség elmaradt, Bethlen az 1621—22. év fordulóján II. Ferdinánddal megkötötte a nikolsburgi békét, mely szerint Heves megye kikerült Bethlen uralma alól. De Bethlen még kétszer tűzte ki a felkelés zászlaját, Heves megye 1623-ban és 1626-ban újból Bethlennek hódolt. 1627-ben a tokaji tanácskozás eredményéként Bethlen az egri püspökség tizedeit visszaadta a tulajdonosoknak, Pyber püspöknek. Egyben elismerte, hogy a tiszántúli részeket csak bérletként bírja, s értük évenként 2000 tallér bérleti díjat fizet II. Ferdinánd királynak. A Tiszán túl fekvő egykori Külső-Szolnok megyét Bethlen halála után is az erdélyi fejedelemség bérelte 1637-ig. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1644-ben a Habsburg-uralkodó •ellen fegyvert fogott ugyan, de váltakozó szerencsével harcolt, 1645-ben a linzi békében kibékült III. Ferdinánd királlyal. Élete tartamára megkapta a hét északi vármegyét, köztük Borsodot, melyhez már korábban hozzákapcsolták a hódoltságban fekvő és jórészt néptelenné lett Csongrád megyét. A rendek tehát az 1647. évi 108. tc-ben Csongrádot Heves és Külső-Szolnok vármegyéhez csatolták mindaddig, amíg Borsod az erdélyi fejedelem kezén marad. I. Rákóczi György halálával, 1648 végén Borsod vármegye visszakerült III. Ferdinándhoz és újból egyesült Csongráddal. A rövid ideig tartó unió emléke az 1647. évi kapuadó összeírás, melyet Csongrád megye területéről az egyik Heves megyei szolgabíró készített el. A zsitvatoroki békeokmány hiába tiltotta a rablóportyákat, a török fegyveres ereje csak Bocskai és Bethlen idejében húzódott vissza váraiba. 1631 után az egri törökök szinte minden évben portyáztak, zaklatták a szomszédos magyar végvárakat, főleg Szendrőt, Önodot és a gömöri Putnokot. 1643^ban ezrével nyomultak Ónod alá, onnét nagy értékeket és nagyszámú rabot vittek el. Folytatták a borsodi falvak hódoltatását, s a XVII. század közepére Borsod megyét is szinte egészen hódoltsággá tették, csupán a három végvár, Szendrő, Ónod és Diósgyőr maradt ki „az egri török birodalmából." A magyar végvárak hajdúi viszonozták a török portyákat. Belopakodtak a hatalmas török erősségnek, Egernek közvetlen közelébe. A felnémeti templomdomb kőbevágott pincéi jó búvóhelyet nyújtottak a magyar hajdúknak, akik az ide kijáró törököket megrohanták, bennük sok kárt tettek. A régi kápolnai Tarna-híd ugyancsak egy sikeres rajtaütés emlékét idézte: „A tanú a török világban szekeres ember lévén, valamely hajdúk tisztét vitte áltál a Tárna hídján s azon tiszt mutatta neki azon nevezetes berket és dombocskát a kápolnai híd szögletében, hol az jancsárok Gyöngyösrül Egerbe akarván menni, ott azon Tárna vize szögében megszállottak, ők pedig észrevévén, a megszálló és tüzellő jan12