Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 2. (Eger, 1974)
KÖNYVISMERTETÉSEK - Az Egri Vár Híradója 9—10. szám. (Ism.: Bitskey István.) • 112
számos példát Gárdonyi műveiből — rámutatva természetesen arra is, hogy Gárdonyinál „a szecessziónak egy sajátos egyéni megnyilvánulását figyelhetjük meg, amelyet az író egyénisége, a családi hagyomány, a fiatalkori élmények erősen befolyásolnak." (105. lap.) Z. Szálai Sándor „Gárdonyi írói világára" koncentráló dolgozata egyfelől a pályakép legfontosabb elemeinek jelzését végezte el, másfelől — a Gárdonyiművek megközelítési lehetőségeiről szólva — polemizál Nagy Sándor okfejtésével. Fontosságát nem vonja kétségbe, mégis úgy találja: Nagy Sándor „mintha csak egy-egy regény — vagy novellatípusra koncentrált volna. Majd még hozzáteszi: „Pedig a rejtett én-regényének, az Isten rabjai vagy a félbemaradt töredékek (mint a Bibi) sem magyarázhatók meg teljességgel ilyen megközelítési móddal." (65. lap.) Megítélése szerint a Gárdonyi-művekben korántsem tapasztalható a filozófiai tételeknek, vagy irracionális elemeknek olyan mérvű lecsapódása, hogy azok meghatároznák egy-egy regény vagy novella világát, hisz ezek csak „ritkán képeznek egységes átfogó logikai rendszert" a művekben ... A polémia érdekes, de — úgy érezzük — nem dőlt el. A vitázó érvei, ha mégoly nyomósak is, mégis csak sommás megállapítások (s ilyenek nyilvánvalóan a másik fél munkájában is vannak), de talán épp ez lehet az a pont, ahonnét a kutatás tovább léphet. Egyik és másik módszerrel végig elemezni akárcsak a legjelentősebb műveket is mindenképp eredményeket ígérő vállalkozás lehet, amelyhez nyilván érdekes anyagot kínál majd a titkosírásos anyag is, amelyről a kötetben Korompai János adott mintaszerű ismertetést... Mindezek alapján úgy találjuk: a Gárdonyi Géza Társaság Kiskönyvtára első kötetének közreadása lényeges előrelépést jelent a Gárdonyi-kutatásban. Sajnálatos, hogy az értékes tartalom ilyen silány formát kapott, sorozatról lévén szó, érdemes lenne megfontolni egy igényesebb külső megtervezését és természetesen, szorgalmazni kell a gondosabb és szebb nyomdai kivitelezést is... Lőkös István AZ EGRI VÁR HÍRADÓJÁRÓL Szerény terjedelemben, de gazdag tartalommal jelent meg Az egri vár híradójának 9—10. összevont száma. A tanulmányok közül kiemelkedik Szabó János Győzőnek Dobó István utolsó éveiről és haláláról írott munkája, mely az eimúlt évi Dobó-évforduló kpcsán különösen aktuális téma volt. Elgondolkodtató és sajátos módon figyelmet keltő tény, hogy a népszerű egri várkapitányról mind a szakirodalom, mind az érdeklődők eléggé széles tábora milyen keveset tud. A mindmáig egyetlen munka, mely Dobó életének egészét dolgozta fel, hiányos, kis terjedelmű, könyvárusi forgalomba nem került, a róla megjelent cikkek pedig felületesek, nem támaszkodnak a levéltárakban fellelhető adatokra. Épp ezt a hiányosságot igyekezett pótolni Szabó János Győző, amikor a legfontosabb korabeli forrásokat (Giovanni Michiel velencei követ jelentéseit, Forgách Ferenc és Simon történelmi műveit, valamint Istvánffy Miklós magyar históriáját) megszólaltatta s lefordításukkal az érdeklődő olvasók számára is hozzáférhetővé tette. Csakis ilyen alapos forrásfeltáró munka teheti majd lehetővé, hogy az 1552—1572 közötti évek bonyolult politikai-diplomáciai manővereivel a háttérben, részleteiben is ismertté váljék a Dobó-Balassa összeesküvés. Az imponáló forrásismeret és a kor viszonyaiban való tájékozottság egy majdani Dobó-monográfia megírására Szabó János Győzőt jelöli; tanulmányai bizonyítják, hogy az ő tolla alól végre az egri hős emékéhez méltó monográfia kerülhetne ki. Nem csekély érdeklődésre tarthatnak számot az egri várbeli székesegyház történetével és helyreállításával kapcsolatos cikkek (Kozák Károly és Sedlmayr János munkái). A szerzők avatott ismerői, országos hírű szakemberei a műemlékfeltárásnak és helyreállításnak. Színvonalas írásaik mellett azonban több és szemléletesebb illusztrációs anyagot is el tudtunk volna képzelni. Kovács Béla a középkori vár topográfiájához szolgáltat értékes adatokat, s csak sajnálhatjuk, hogy az általa vizsgált terület — a mai képtár helyén állott épületcsoport — még jórészt feltáratlan. Hasznos munkát végzett Sugár István is, aki a vár kútjainak történetét dolgozta fel. Cikke a mai várudvar 70 méteres kútjával kapcsolatos illúziókat lerombolja, a vár valós történetének megismeréséhez azonban mindenképp közelebb visz: adataiból világosan rekonstruálható a kút múlt század 112
