Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 2. (Eger, 1974)

KÖNYVISMERTETÉSEK - Gárdonyi emlékülés. Gárdonyi Géza Társaság Kiskönyvtára 1. Eger • 1973. (Ism.: Lőkös István.) • 111

GÁRDONYI EMLÉKÜLÉS — Gárdonyi Géza Társaság Kiskönyvtára 1. Eger, 1973. A Gárdony Géza Társaság Kiskönyvtára sorozatának első kötetét veheti kézbe az olvasó, Gárdonyi emlékülés a címe. A szerény külsejű könyvecske lapjain négy Gárdonyi-kutató írása kapott helyet, valamennyi előadásként hangzott el az író halálának ötvenedik évfordulója alkalmából a Magyar Irodalomtörténeti Társaság és Eger város Tanácsa által rendezett tudományos emlékülésen. Nagy Sándor dolgozata a Gárdonyi-kutatás helyzetét és soron levő feladatait vázolja fel, Z. Szálai Sándor Gárdonyi írói világáról ad érdekes és sok új szempontot felsorakoztató összegezést, Kispéter András Gárdonyi' és a modernség címmel értekezik, Korompaí János pedig Gárdonyi títkosírásos feljegyzésének tartalmi kérdésével és azok jelentőségével foglalkozik. Elől járó járóban leírhatjuk: dicsérendő vállalkozás a négy tanulmány együttes közreadása, ui. a tematikából kiderül: valamennyi szerző egy korszerű Gárdonyi-kép kialakítását szorgalmazza, illetve ennek kialakításához kíván hozzájárulni dolgozatával. Okkal, mert ha végigtekintünk a Gárdonyi-életmű félszázados utóéletén, azt kell tapasztalnunk: a jelentős kísérletek és eredmények ellenére sem beszélhetünk ma még Gárdonyi munkásságának megnyugtató, komplex igényű interpretálásáról. A Z. Szálai Sándor és Tóth Gyula által sajtó alá rendezett Gárdonyi-sorozat hamisítatlan szövegei, irodalomtörténészeink (Z. Szálai Sándor, Mezei József, Kispéter András, E. Nagy Sándor, Gergely Gergely) tanulmányai, a titkosírás megfejtése jelentősen előre vitte a Gárdonyi-kutatás ügyét, de egy sor kérdés még további válaszra, kidolgozásra vár. Ahogy a kis kötet előszava is jelzi: irodalomtörténetírásunk mind sürgetőbb feladata lesz pl. választ adni egy egész sor kérdésre, nevezetesen „arra, hogy konzervatív író volt-e Gárdonyi, vagy több szál kapcsolja a modernséghez, mint ahogy ezt eddig gondoltuk"; hogy „népiességének mi. a valóságos tartalma", s hogy „moralizáló .szemlélete a realizmusnak milyen változatát alakította ki"; továbbá hogy „eljutott-e. .. Gárdonyi addig, mint legjelentősebb kortársai, hogy felfedezze a korszerű művészi ábrázolás új lehetőségeit, amelyek már a huszadik századi irodalmat készítették elő?" A kérdésiekre adandó komplex válaszadás természetesen nem lehetett feladata a négy tanulmány szerzőjének, a probléma-közelítés egy-egy részkérdést illetően viszont igen. Vizsgálódásaik során a "Gárdonyi-életmű néhány olyan sarkalatos problémáját elemezték, amelyek tisztázása nélkül nemigen léphetne tovább a kutatás. A Nagy Sándor dolgozatának gerincét képező probléma felvetése pl. (Gárdonyi szellemi világképének változásai-formálódása) nem kisebb kérdés megoldását teszi lehetővé, mint világkép és esztétikum szembesítése, ami a szépíró Gárdonyi modernségének megítéléséhez kínálhat újabb és úljabb szempontokat. Nagy Sándor meggyőző érveléssel bizonyítja Gárdonyi hagyományos világképének felbomlását — amelynek folyamatában a pozitívizmus ténytisztelete; Ludwig Büchner tanításai; Spencer filozófiája; Darwin, Ernst Haeckel, Paolo Mantegazza, Hja Mecsnyikov természettudományos-orvosi-fiziológiai-zoológiai, valamint Bourget és Wundt pszichológiai tanai egyaránt szerepet játszottak — s azt is, hogy az útkeresés „útvesztőit" végigjárva, hogyan alakította ki a maga „emberközpontú, teozófikus-panteista szemléletét..., amelynek társadalmi vonatkozásai a szeretet eszményében megtalálható egyenlőségben, a társadalmi ember egyéni szabadságának elsőrendű követelményében jelentek meg". (36. lap.) Arról is meggyőz bennünket az érvelés, hogy mindez jellegzetesen századfordulós jelenség, s „nem egy különc »remete« tévelygése", továbbá, hogy a szépíró Gárdonyi ekkori opuszai sem értelmezhetők e világnézeti útkeresés figyelmen kívül hagyásával. A Gárdonyi-regények lélektani momentumai, a regény-személyiség gondos kimunkálása, de a títkosírásos feljegyzések esztétikai kategóriái is erre utalnak — figyelmeztetnek ... Nagy Sándor világnézeti vonatkozásokat érintő tanulmányára rímel mindaz szinte, amit Kispéter András Gárdonyi és a modernség c. írásában kifejt. Ö is az útkereső, a magányos, az elidegenedést példázó Gárdonyira irányítja a figyelmet, amikor a szecesszió kategóriájával közelít a kérdéskomplexushoz, ö sokat vitatott, újabban mindinkább „korstílusként" felfogott és magatartásformáját is jelölő vonatkozását, a „kivonulást", azaz a „menekülést" érvényesíti Gárdonyira, s ennek a ...szecessziós elvnek" művészi megvalósulásait bizonyítandó sorol fel 111