Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 2. (Eger, 1974)

TANULMÁNYOK - Soós Imre: A hódolt szolgabíró és hódolt esküdt Heves megyében a XVII században. • 5

Egyes vármegyék a török térhódítás nyomán elszaporodott gonosztevők felkutatása, üldözése és bírói kézre adása céljából, vagyis a közbiztonság oltalmára megszervezték a saját kislétszámú fegyveres „rendőrségüket". Ennek megyei központi szerve a megyei kapitány volt. Alatta több községre kiterjedő hatáskörben hadnagyok, a falvakban pedig tizedesek, polgárok működtek. Például a szomszédos Borsod vármegye 1607ben nevezett ki megyei kapitányt, melléje a járásokba hadnagyokat alkal— ázott.

8 2. A menekült Heves megye a török torkában A török hatalom 1544-^ben a hatvani vár elfoglalásával kezdte meg hódítását Heves megye területén. Az itt berendezkedő Mohamed pasa még 1544-ben hódoltatta, vagyis adófizetésre kényszerítette a Hatvantól északra, a Zagyva mentében fekvő falvak népét, 1546-ban pedig Tarnaleleszig végigpusztította a megyének mátrai és bükki településeit. A fegyveres erőnek kiszolgáltatott lakosság rendszeres adófizetéssel vásárolt kíméletet, így 1544 és 1549 között Heves megye egész területe — Eger várát és a Borsoddal határos néhány községet leszámítva — török hódoltsággá lett. A török uralom a megye területén akkor vált teljessé, amikor 1596 őszén a török hosszú ostrom után elfoglalta Eger várát, majd ezzel együtt elesett a közeli Szarvaskő és Sirok vára is. Heves vármegyének tisztikara, melynek Egerben 1557-től székháza volt, 1596 után kiszorult nemcsak a megye egész területéről, hanem székhelyéről is. Nem volt a megyének főispánja sem, ugyanis 1563 óta Verancsics püspökfőispán lemondása folytán a főispáni jogkört az egri várkapitányok gyakorolták, de amikor a vár elestével ez az intézmény megszűnt, a főispáni jogkör visszaszáll ott az egri püspökre, Cserődyre, aki a török által megyéjéből elűzetve, 1597-ben Nagyszombatban halt meg. Utódai — Szuhay, Erdődy és Pyber püspökök — inkább csak névleges elöljárói voltak az egri egyházmegyének, ettől távol, jobbára Nagyszombatban, Jászon, Kassán éltek, főispáni jogkörüket alig gyakorolták, így 1633-ig a főispáni szék is megüresedettnek tekinthető. A Heves megyei nagybirtok, a váruradalmak szervezete felbomlott, a birtokigazgatás központjait, Debrő, Oroszlánkő, Kisnána, Markaz, Bene várát még a XVI. században sorra lerombolta a török, Szarvaskő, Eger, Hatvan pedig a hódító kezébe került. Az új helyzetben a Nyáryak, Rákócziak és az egyház birtokainak szervezeti központjait tulajdonosaik áttelepítették a 1 öröktől mentes felvidéki megyékbe. Hasonlóképpen magára maradt a hódoltságban a_középbirtok jobbágysága is. mert a jobbágyős földesurak, kiknek köréből a nemesi vármegye közönsége a maga tisztikarát szokta választani, még Eger elestét megelőzően, a török elől Nógrádba, Gömörbe, Borsodba települtek át. ott szereztek birtokot, ott is laktak, míg a hódolt területen levő birtokaikat a hódoltságban hagyott tiszttartók, ispánok és falubírák által igyekeztek továbbra is hasznosítani, igazgatni. Heves vármegye ekkor már magában foglalta az egykori KülsőSzolnok vármegyének a Tisza öntéseivel, mocsaraival áztatott hatalmas térségeit is, ugyanis az 1569. évi 52. te. Heves megyére ruházta át a korán hódoltsággá lett Külső-Szolnok vármegyének adminisztrációját, tekintettel arra, hogy annak sem alispánja, sem szolgabírái akkor már nem voltak,. 10