Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 1. (Eger, 1973)

Sugár István: Az elemi iskolai népoktatás Heves megyében 1770—1775 között • 49

így például kiderül, hogy 1774-ben vagy 1775-ben a következő helységekben nincs nyoma népiskolai tanításnak: Bekölce, Hevesaranyos, Ivád, Istenmezeje, Fedémes, Kisfüzes, Maconka, Mátramindszent, Szarvaskő, Szűcs, Szuha és Tarnalelesz, valamint Terpes. Egyes években egyes helységek nem szerepelnek az összeírásokban. Ez vitathatatlanul annak a jele, hogy ezekben az esztendőkben ezekben a falvakban sem működött iskola. Ezeknek a száma pedig semmiképpen sem kevés és nem elhanyagolható. — Sőt Pálosvörösmart és Tiszahalász egyetlen összeírásban sem került felvételre, mivel ott elemi népiskolai oktatásnak híre-hamva sem létezett. Általánosságban elmondhatjuk, hogy az észak-hevesi palócfalvak gyermekeinek beiskolázása lényegesen rosszabb volt, mint a dél-hevesi, vagy éppen a mátraalji helységeké. Különösen szembetűnő a kálvinista iskolák meglehetősen jól látogatottsága. De nem mondható rossznak a német ajkú telepes községek iskolai helyzete sem. Rendkívül jellemző e korszak beiskolázási viszonyaira, hogy ugyanabban a faluban az egymást követő esztendőkben is igen jelentékeny volt az iskolába járók számának ingadozása. Csak néhány példa a sok közül: Gyöngyöshalászon 1774-ben 40 gyermek tanult az iskolamester keze alatt, de a számuk 1775-re már 12-re apadt. Tarnamérán 1772-ben 20 gyermek járt iskolába, de 1774-ben már csupán 5 gyermeket talált ott az összeíró szolgabíró. Vécsen amíg 1770-ben csak 3 tanulót vettek számba, addig 1772-ben már 18-ról tudunk. Az adatok összesítése alapján a következő kép rajzolódik ki erről a kérdésről. Amíg 1770—71-ben csupán 1487 tanulóról tudunk, addig 1772—73-ban már 2576 gyermek tanult. 1774-ben bár valamelyes visszaesésről vallanak az összeírások tételei: 2243 iskolással, de a következő esztendőben, 1775-ben is 2039 fiú és leány járt a falusi elemi iskolák oktatásaira. Szembeszökő jelenség az, hogy a családok száma és a beiskolázott gyermekek létszáma között semminemű összefüggés nem fedezhető fel. Akadnak falvak, melyekben a magasabb családlétszám ellenére is aligalig akad iskolás gyermek, — míg a kisebb létszámú helységekben jobbnak mondható helyzettel találkozunk. Pétervásárán például 1770-ben 60 jobbágy- és zsellércsalád élt, mégis csupán 4 fiú és 5 leányka járt iskolába. Ugyanakkor viszont a Nagyrédén élt 46 parasztfamília gyermekei közül 33-an jártak a tanítóhoz tanulni az írást és az olvasást. Vagy például amíg Párádon 1771-ben bár 34 család élt, de 1774-ben mégsem folyt a faluban semminemű elemi népiskolai oktatás, addig a 23 családos Gyöngyöshalmajon ugyanebben az évben már 10 gyermek tanult. A fiuk és leányok iskolába járása közötti különbség sem egyértelmű a vizsgált esztendő alatt. Vannak helységek és évek, amikor a leánykák, máskor pedig a fiúk voltak többségben, — vagy éppen majdnem felefele arányban oszlott meg a számuk. Az összeírások adatainak összesítése alapján a következő kép rajzolódik elénk erről a problémáról: 53