Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 1. (Eger, 1973)

Kohajda László: Heves vármegye pecsétje és címere • 5

képezi, hogy Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesült kettős vármegye egy testben egy lélek. Ez kissé erőltetett magyarázata a címernek. Bizonyára nem ezt gondolták a megyei nemesek a XVI. században, amikor a címert megalkották. Biztosra vehetjük, hogy a címer a megye természeti viszonyaira utal. A vizes, áradásos rész, amelytől a gólya és a hal szinte elválaszthatatlan, a Tisza menti mocsaras, áradásos részeket, a szőlőfürt pedig a borvidéket, a szőlőkultúrát szimbolizálja. Talán azért van 1684. után kettős szőlőfürt a címerben, hogy külön-külön jelképezze a Heves megyei fehér és vörös borokat. Említést tettünk arról, hogy az- 1684-ben készített címeres pecséten a címerpajzs felett egy ötágű rangkorona van. A sisak nélküli korona a régibb időkben csak fejedelmi címeres pajzsok fölött fordult elő. Rendszeressé csak a XVII. században válik „amikor a főbb nemesség mint rangjelző megkülönböztetést kezdte használni a különböző számú pontos koronát, amely aztán a XVIII. századbeli heraldikának egyik jellemző sajátossága és a XIX. században is általánosan használatban volt." m A mai államigazgatási eljárás során nem a megyei címert használják, hanem a magyar állami címert A megyék régi címerét csak díszítő elemként lehet alkalmazni úgy, hogy az állami címer jelentőségét ne kisebbítse/'

7 így ma Heves megye „gólyás" címere csak ékes jelképe szűkebb hazánknak. Kohajda László JEGYZETEK 1. Aldásy, 7. 2. Bárczay, 1. 3. Aldásy, 61. 4. Bárczay, 36. 5. Bárczay, 18. 6. Ember, 541. 7. Bárczay, 19. 8. Ember, 533. 9. Ember, 41. 10. C. I.H. II. 291. 11. Borovszky, 542. 12. Bárczay, 19. 13., OL. Szepesi Kamara Levéltára E. 254. (Representationes, informationes et instantiae) 1583. december 23. és 1583. december 24. — Erre az adatra Sugár István tudományos kutató volt szíves figyelmemet felhívni, amelyért ez úton is köszönetemet fejezem ki. — Heraldikai jobb a szemlélő számára a: bal oldalt jelenti. Ez a gyakorlat az élő heraldika korában alakult ki, amikor a címerképet a mellen, illetve a pajzson viselték, és így értelemszerűen a címerkép viselője számára a jobb és bal oldal adott volt. Ebből következik, hogy a szemlélő számára a heraldikai jobb és bal oldal pontosan tükörképet mutat. 14. Soós, 260—261. 11