MSZMP Heves Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (22.3) 1988. január 12. - 1988. június 28.

54. doboz 1988. 01. 12. – 1988. 06. 28. - 812. őrzési egység: Végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve 1988. február 9. - Oldalszámok - 812. őe. 14. o.

13 Schmidt elvtárs: bevezetőjében arról beszélt, hogy áttanulmányoz­ta a Titkári Tájékoztatót is és a kiküldött előterjesztést is. Résztvett taggyűléseken, ismeri a megyei tanács apparátusi párt­bizottsága által készített jelentést és az ott elhangzottakkal kapcsolatos összefoglalót. Megjegyezte, ő nem olyan pontos logi­kai sorrendben menne végig, hanem egy-egy témához kapcsolódna, annak előrebocsájtásával, hogy az előterjesztést jónak tartja. Az a kérése és javaslata, hogy így ahogy van, részletkérdésekben történő változtatás nélkül - nem az itt elmondottakra gondol, mert ezek pluszban jönnek hozzá ^-de-olyanok, amelyek kint hang­zottak el - mégha azoknak a megfogalmazása szögletesebb vagy szélsőségesebb is, ne hagyjuk ki, hozzuk a Központi Bizottság il­letékes szerveinek a tudomására. Hozzátéve azt is, hogy az itt összegyűjtött vélemények tulajdonképpen régen meg vannak, csak változó aktivitással fogadta akár a párt, akár az állami, szak­szervezeti vagy társadalmi szerv és különböző módon. Kitért arra, hogy mindjárt a tájékoztató elején szerepel, hogy fejlesztendő a szocialista rendszer. Elmondta, biztos többen résztvettek azon az ideológiai konferencián, ahol Lente elvtárs, a kórház pártvezetőségének titkára vetette fel egy témában ­ezt azért kapcsolja ide, mert ott is felmerült -, hogy szinkron van-e a szocialista rendszer fejlesztése és a menetközben - vé­leménye szerint - kényszerhelyzetből vagy vélt félémből való ren­delkezések létrehozásában, itt a kisipar és kiskereskedelem a foglalkoztatható létszámokkal kapcsolatosan. Még akkor is, hogy ha nem úgy van megfogalmazva az ideológiai tézisekben, hogy ez kizsákmányolás, hanem más szót használnak erre, de tulajdonkép­pen az. Megfogalmazza azt, hogy ezt a kettőt szinkronba kellene valahogy hozni. Most meg az a kérdés, hogy miért csak akkor lé­pünk, ha valami feszültség kikényszeríti a pártból a lépést, ami azt jelenti, hogy egy kicsit deffenzívába vagyunk, nem me­gyünk elébe dolgoknak; ne csak akkor lépjünk, ha a társadalmi állapotok, a helyzet, a politikai hangulat kikényszeríti a párt­ból, hanem offenzív legyen, előrelátóbb legyen és előzze meg azo­kat a feszültségeket, amelyek tulajdonképpen egy elkényelmesedés­ből adódnak. pssssn

Next

/
Oldalképek
Tartalom