MSZMP Heves Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (22.3) 1986. július 1. - 1986. december 30.

51. doboz 1986. 07. 01. – 1986. 12. 30. - 782. őrzési egység: Végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve 1986. december 16. - Oldalszámok - 782. őe. 54. o.

- 7 protekcionizmus, a vezetés alacsony szinvonalának birálatában, a fő munkaidő becsületének visszaállítása érdekében. Egyre gyakrabban fogalmazódik meg, hogy a gazdasági gondjaink objektiv okai mellett sok szubjektív akadálya is van az elhatározásaink megvalósításának. Az emberek érzékenyebbek az anyagi körülményeket befolyásoló jelenségekre, intézkedésekre. Irritálóan hat a jövedelemszerzési esélyegyenlőtlenség, a teljesítményt nem tükröző jövedelemelosztási rendszer, az indokolatlanul magas jövedelmek. Demoralizáló hatású az azonos munka eltérő bérezése, de az eltérő teljesítmény azonos honorálása is.Sokan fogalmazzák meg, hogy a társadalmi elismerést nem az ujitó, vállalkozó képességek, hanem a spekuláció kapja meg. Többek megítélése szerint ma az osztályok közötti érdekellentmondások nem jelentősek, az esélyegyenlőtlenségek és feszültségek a társadalmi osztályokon és rétegeken belül tapasztalható. A feszültségek okát a társadalmi értékrend torzulásában látják, amelynek egyik megnyilvánulása a munka, különösen a kvalifikált munka devalválódása, amely kontraszelekcióhoz vezet. Az elmúlt időben adósak maradtunk a szocialista értékeink feltárásával, hathatós képviseletével, a meglévő értékzavarok megszüntetésével, a közgondolkodás helyes orientálásával. Azt kellene tisztázni - vetik fel sokan - hogy hol tartunk a szocializmus eszméinek valóra váltásában, léptünk-e előre, milyen eszmények érvényesek, amelyekhez konzekvensen tartanunk kell magunkat, melyek kerültek le a napirendről, milyen illúziókat, tévhiteket kell eloszlatnunk. Több helyen fogalmazódik meg,hogy komoly elemzésnek kellene alávetni a gazdaság elméleti, ideológiai ösz. szefüggéseit. Korábban egyfajta idealizált képet alkottunk a szocializmusról és ez most is érezteti hatását. Sikereink, eszményitett elképzeléseink nem kényszeritettek a valóság ellentmondásainak elméleti feltárására. Egy olyan magatartás alakult ki a politikai munkában, amely megbékélt a félmegoldásokkal, a formális érvek, gyakran frázisok ismételgetésével. Ez kényelmesebb megoldás volt, mint igényesen gondolkodni és véleményt alkotni, valódi vitákban az ütközést vállalni. "•- — in.. Bí/