MSZMP Heves Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (22.3) 1984. január 3. - 1984. június 19.
46. doboz 1984. 01. 03. – 1984. 06. 19. - 713. őrzési egység: Végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve 1984. március 13. - Oldalszámok - 713. őe. 7. o.
- 7 Elmondta, hogy a miskolci postaigazgatóságon a Koczka elvtársnál tájékozódott. Olyan információt kapott, hogy ez nekik rendkivül gond elsősorban Gyöngyösön és Egerben, aminek alapvető oka az, hogy már a tervezésnél kispórolják a telefonkábel, csatorna fektetésének költségét. Ugy vetette fel Koczka elvtárs, hogy ez nem gond Borsodban és másutt, ahol a megyei tanács előrelátóan gondoskodik erről és a lehetőségeiből biztosit erre pénzt. Pálinkás elvtárs elmondta, hogy nem ismeri az ezzel kapcsolatos lehetőségeket, elnézést kért a felvetésért, de a téma hova-tovább politikai kérdéssé fajul. Műszakilag kivitelezhető lenne, birná a központ, de kábelhiány miatt nem tudják megoldani. Később pedig az történik, hogy mindenki a postára hivatkozik. Később, amikor valami pénz teremtődik, akkor a már megépült utakat fel kell bontani és akkor szidják a postát, holott a posta nem felelős ezért. Ezért vetette fel ezeket, hogy a tervezők-beruházók vegyék figyelembe ezt is, egy rosszból ne csináljunk kettőt. Felépitünk valamint, utána bontunk és plussz költséggel megvalósítjuk azt, amit/élőbb meg lehetett volna épiteni takarékosabban. Vasas Sándor elvtárs egyetért azzal, arai a további teendők indításánál van, hogy az 1978-as központi bizottsági határozatra utal az anyag, hogy annak végrehajtására helyezzünk nagyobb hangsúlyt. Az 1978-as határozat óta lényeges változások történtek, mégis a határozat alapvető tételei, megállapításai ma is igazak. Természetesen azzal a kitétellel, hogy menet közben az uj pontokat a változó gazdasági, társadalmi körülményeknek megfelelően változtatni kell. Utalt arra, hogy 1980-ban azt gondoltuk - amikor az uj, VI. ötéves tervre szóló tervezett szabályozó rendszert egy évre előrehozva bevezettük, hogy rövid távon vissza tudjuk fogni a beruházási forrásokat, majd viszonylag rövid idő alatt egyensúly alakul ki az igény és a kapacitás között. Azt az oldalát teljesiteni tudjuk, hogy a beruházási forrásokat - ha struktúrájában nem is - vissza tudtuk fogni, mégsem alakult ki egyensúly. Változatlanul feszültség van ma is, csak nem azon a szinten, mint volt 1980-ban, hanem alacsonyabb szinten. Miután ez a helyzet alakult ki, menet közben kellett beavatkozni, több mindent igyekeztünk és igyekszünk tenni, elfogadhatót - mondotta -, hisz ami van helyzet, az nem megfelelő. Példaként megemlitetta az épitőiparban kísérletképpen beinditott uj tipusu bér és jövedelemszabályozási rendszert, ami 1983-ban 21 épitőipari vállalatnál működött, ma már, 1984-ben tovább bővült, az ÉVM-hez tartozó kivitelező épitőipar majdnem felét érinti. Az országban elsőként az épitőipar területén valósul meg, hogy minden forint azonos a vállalati kasszában, mindegy, hogy bérköltség vagy energia-költségként jelenik meg. Ugy tűnik, hogy ez nagy lökést ad az épitési kapacitások fejlesztésének, másrészt megszüntettük teljes mértékben a bázist. A bérnövekménynél a bázisnak nincs jelentősége. Kevés még a tapasztalat, de ugy tűnik, hogy brigád mélységig rá tudunk mozditani embereket arra, hogy érdekelje hogyan dolgoznak vagy dolgoztak aznap. Komoly érdekeltség jelenik meg. Ennek ellenére nem elégségesek ezek a lépések, más irányú intézkedés is kell, hogy a kaéacitás-egyensuly létrejöjjön. Ezért próbálkoztak a versenykiírással. Ntvu megyil I LwéHár | •
