MSZMP Heves Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (22.3) 1983. január 4. - 1983. június 21.
44. doboz 1983. 01. 04. – 1983. 06. 21. - 689. őrzési egység: Végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve 1983. április 12. - Oldalszámok - 689. őe. 7. o.
- 7 2. napirend Virág Károly elvtárs üdvözölte Fodor Péter, Füleki Oózsef és Vasas Ooachim elvtársakat. % Markovics Ferenc elvtárs kiegészitéskónt elmondta, hogy az előterjesztésben igen sok szakkifejezés található, a vb. előtt szóltak erről az elvtársak. Néhány fogalom Markovics elvtárs számára is újnak tűnt. Megpróbálta beleásni magát az anyagba, de nem olyan teljes áttekintő-készséggel sikerült ez, mint azoknak, akik ezzel szakszerűen foglalkoznak. Művelődéspolitikánk a köznevelés intézményrendszere számára legfőbb elvárásként fogalmazza meg a sokoldalúan képzett pedagógusokat igénylő, a közösségért felelős fiatalok nevelését, műveltségük alapozását-fejlesztését, valamint a permanens művelődés igényének fejlesztését. Mindannyian tudjuk, hogy a szocialista nevelési célkitűzések szolgálatára közoktatási, közművelődési intézményeink egyaránt hivatottak, s csak nagyon szoros együttműködés hozhatja meg a kivánt eredményt. Természetesen azt is tudjuk, hogy pedagógusaink, a közművelődésben dolgozók kölcsönös tevékenysége a fiatalok nevelésében elválaszthatatlan attól a társadalmi közegnek a hatásától, amel^ ben helyileg dolgoznak, tehát a konkrét helyi megnyilvánulástól. Látnunk kell, hogy az ifjúságot megyénkben is sokkal több, sokszor nem kivánatos hatás éri, mint amennyit az iskolák és a közművelődési intézmények önmagukban vagy a legszorosabb együttműködés formájában is ellensúlyozni tudnak. Hosszabb távon az ellensúlyozás folyamatában döntő tényező lehet, kell is hogy legyen az együttműködés minőségi továbbfejlődése. Az iskola, a közművelődési intézmények, a szülők, a társadalom együttműködését érti a minőségi jelző alatt. Kulcskérdés tehát a jövő szempontjából, hogy intézményeink képesek legyenek a diákság, a diákélet egészét átszőni a szocialista kultúra, művészetek tartalmával, ismereteket és élményt adó formáival. Másként a fiatalok neveltségének jobb szinvonala, a műveltség, a tudás vonzereje nem alakitható ki. Van egy jellegzetes nemzedéki tünetünk, mégpedig az, hogy fiatalságunk egy-egy csoportja negativ magatartásából, egy-egy intézményben, közterületen látott viselkedési formájából a fiatalság, a diákság egészére általánosítjuk az Ítéleteket. Ugyancsak gyakori a diákok magatartás-hibái cimén csak az iskolát, vagy csak a pedagógust elmarasztalni, felelőssé tenni. Sajnos a fiataljaink formálásában meglévő hiányosságaink nem csupán a közoktatási és közművelődési intézményeink gyengeségeiből fakadnak, azzal együtt, hogy természetesen itt is vannak gondok, hanem a család és a társadalmi közeg helyenkénti, esetenkénti igen konkrétan megnyilvánuló fogyatékosságai is meghúzódnak e mögött. A közoktatási és közművelődési intézmények kapcsolatának jelentősége - megitélése szerint - abban is rejlik, hogy uj minőségében
