MSZMP Heves Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (22.3) 1979. január 9. - 1979. június 26.

36. doboz 1979. 01. 09. – 1979. 06. 26. - 573. őrzési egység: Végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve 1979. január 9. - Oldalszámok - 573. őe. 12. o.

- 12 Szabó János államtitkár elvtárs a kérdésekhez, hozzászólásokhoz kapcsolódva mondta el véleményét. Tudott dolog, hogy a bélapátfalvai cementgyár beruházása születésétől kezdve menet közben fokozódó gondokat vetett fel: telepités, technológia, beszerzés, mind súlyos tárgyalásokat, döntési igényt vetettek fel. A kormány gyorsabb ütemet szeretett volna látni, adott is ilyen feladatot a tárca részére, hogy a jóváhagyott határidőhöz képest keresse a gyorsítás lehetőségét. Ez nem következett be több okból. Alapvető ok: a beruházás inditásánál az első időszakban olyan határidő elcsúszás következett be, amely az első épitési esztendőben, 1975-ben előrevetítette a későbbi gondok árnyékát, másrészt a szállításoknál keletkezett gondok is időeltolódást eredményeztek. Mindezeken a tárca vezetése nem tudott felülemelkedni, 1977-ben már fel kellett vetni az Állami Tervbizottság, a Kormány felé, hogy a végső határidőre a beruházás nem készithető el. Akkor az Állami Tervbizottság hallgatólagos hozzájárulást adott ahhoz, hogy a szállitási nehézségek ismeretében a beruházás valamelyest csúszhat, elfogadott határidő-módositást. Ennek tarthatóságát a tárca 1977 szeptemberében hivatalosan nem vonta kétségbe, első súlyosabb jelzés 1977 októberében a megyei párt-végrehajtóbizottság részéről merült fel. Ez teljesen megalapozott volt, a megyei pártbizottság jól látta, hogy kritikus helyzetben van a beruházás és ezt jelezte. Az elmúlt év végén, gyakorlatilag egy évvel ezelőtt súlyos helyzetben voltunk, az elcsúszások halmozódása a munkahely erkölcsi szinvonalat mélyre süllyesztette. Megszűnt az emberekben a bizalom, hogy az objektumot be lehessen fejezni. Ezt látva felmértük a lehetőséget, mit lehet végső határidőként komoly erőfeszítésekkel célbavenni, láttuk, hogy ebben lehetetlen a megye politikai vezetése nélkül biztonsággal tovább haladni. 1978. februárban kértük a megyei pártbizottság vezetéséinek segitségét. Vaskó és Barta elvtárs megértette a gondokat, a problémák őszinte feltáeérását, előlegezte a tárca vezetésének a maximális bizalmat, hogy a leromlott erkölcsi helyzet, a munkavállalók, a vállalatok dezorganizációjába erőt tudjunk verni. Ezért a bizalomért, amit akkor kaptunk, itt a végrehajtó bizottságnak köszönetet mondott. Ennek alapján lehetett a tennivalókat megfogalmazni, biztonságot érezni arra, hogy a résztvevő szervezetek felé kemény, határozott fellépéssel reális feladatot megfogalmazni. Nem kell mélyen elemezni, olyan állapotban, amiben a múltév februárjában - márciusban a vállalatok voltak, erre a segitségre hallatlanul szükség volt. A beruházás csúszásával kapcsolatos gondok - érthetően - az ország közvéleményét is foglalkoztatták, sajtó, rádió, televizió foglalkozott vele, volt idő, amikor kérni kellett, hogy az ottani dolgokról a hirközlés felé mondjunk nemet. Márciusban még csak alapvető sarokpontokat tudtunk megfogalmazni. 1978. májusában megszervezett munkásgyülésen - amelyen a miniszter elvtárs és Vaskó elvtárs a legfontosabb teendőket elmondta a célok elérhetőségében már pontosabb ismeretek voltak. Sikerült a kulcshelyzetben lévő vállalatok munkavégzésénél szilárdabb fegyelmet teremteni, a szükséges műszaki-technikai ellátásban biztonságot teremteni. [Heves meW«l l