MSZMP Heves Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (22.3) 1965. október 12. - 1966. április 26.
13. doboz 1965. 10. 12. – 1966. 04. 26. - 228. őrzési egység: Végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve 1965. december 7. - Oldalszámok - 228. őe. 12. o.
illetve javitó-nevelőmunkát olyan környezetben eszközölnék, mint pl. szocialista brigádok, munkacsapatok irányításával, ahol ezek az emberek éreznék a humanizmust, s azt a bizonyos időt ilyen környezetben töltenék el. idbertiny Sándor elvtárs a jelentést elfogadhatónak tartja. Elmondotta, hogy a főkapitányságon bár status kérdése, de mégis van egy elvtárs, aki a büntetettek utógondozásának kérdésével foglalkozik. Meg kellene nézni azt a problémát - mondotta - hogy a feltételesen sz a badlábra helyezettek ós a büntetésüket letöltötték miért csak a mezőgazdaságban és általában az építőiparban tudnak elhelyezkedni. Amennyiben továbbra is ide irányit;)ák ezeket az embereket, akkor ezen a területen nem fog csökkenni a bűnözők száma. Problémaként emliti meg a cigányok elhelyezését munkahelyekre. ^ Tapasztalat, hogy nem akarják őket alkalmazni, s ennek kóvetkezW tében újra visszaesőkké válnak, visszakerülnek a börtönbe. Több segítséget kellene adni véleménye szerint a cigányok munkába való elhelyezkedésének kérdésében. * Hem tartja viszont helyesnek, hogy volt büntetettet bizalmas beosztásba helyezzenek. Elmondja, hogy ezzel kapcsolatosan a vállalatok felé jelzéseket szoktak adni, azonban ez nem mindig jár kellő eredménnyel, mivel sokszor nem találkozik véleményük egyegy vállalat vezetőjének véleményével. Szórt kéri, hogy ilyen jelzések alkalmával hallgassák meg a rendőrség véleményét, mely a társadalmi tulajdon védelmének szempontjából nyilvánul meg. Molnár Jenő elvtárs a jelentéssel egyetért. Javasolja, hogy ne csak adminisztratív kérdés legyen az utógondozás, illetve a nevelőmunkára Ítéltek problémája, hanem a sajtó is foglalkozzon az olyan egyénekkel, akik beleilleszkedtek a tár£ sadalomba, s dolgoznak becsületesen. Rácsomé elvtársnőt az a véleménye, hogy nem kell túlságosan dédelgetni a büntetett előéletüeket. Engedni kell őket dolgozni, de nem szabad őket ugy tekinteni, mintha ők volnának a társadalom legrendesebb emberei. E kérdéssel más vonatkozásában is óvatosabbnak kell lennünk, mert pl. a büntetettek között vannak, akik karamboloztak, vannak, akik a társadalmi tulajdon hűtlen kezelése miatt kerültek börtönbe és vannak még súlyosabb esetek is, s amikor összehivtuk őket, volt aki tiltakozott azért, hogy együtt hivtuk össze őket a szokásos bűnözőkkel. Oláh György elvtárs javasolja, hogy a Végrehajtó Bizottság fogadja el az előterjesztést. Elmondotta, hogy az utógondozással kapcsolatosan gyakorlatilag két véglet áll fenn. Az egyik véglet, hogy a vállalatok, intézmények, szövetkezetek vezetői egyszerűen a tényt, hogy valaki büntetett, felvételt kizáró okként kezelik és semmilyen munkára nem alkalmazzák ezeket az embereket.
