MSZMP Heves Megyei Pártbizottságának ülései (22.2.) 1988. március 31. - 1988. december 22.

14. doboz 1988. 03. 31. – 1988. 12. 22. - 187. őrzési egység: Pártbizottsági ülés jegyzőkönyve 1988. március 31. - Oldalszámok - 187. őe. 10. o.

- 11 Abban persze sokaknak igaza lehet, hogy egy-egy értelmiségi rétegnél vannak időpontok, amikor érezni kell, hogy melyiknek a helyzetén kell változtatni, de hogy melyik a fontosabb, melyik van nagyobb létszámban, melyik a jelentősebb, úgy érzi erről nem szabad beszélni. Aki nem ebben a szakmában dolgozik, annál felmerülhet a kérdés, hogy vajon van-e oka az értelmiségnek ma Magyarországon panaszra. Kétségtelenül van, még akkor is, ha az értelmiség nem tekinthető egységes társadalmi rétegnek és egyes csoportjai között mind az anyagi, mind az erkölcsi elismerés, mind pedig az élet- és munkakörülmények tekintetében rendkívül nagyok az eltérések. Mindehhez hozzájárul egy olyan körülmény, amiről az értelmiség nem tehet, de mégis erősen érinti a megitélés. Az egész értelmiségre érvényes - mind a jelentés, mind a szóbeli kiegészítés szól erről - az a tendencia, hogy a felsőfokú végzettségűek száma az utóbbi évtizedekben nagyon gyorsan növekedett Magyarországon, ami önmagában nagyon kedvező jelenség, és azt hiszi, ennek ellenére ott tartunk, hogy kevés Magyarországon az értelmiségi. Ez a gyors megnövekedés együtt jár a diplomák leértékelődésével . Meg kell mondani, hogy az értelmiségi foglalkozás is tömegfoglalkozássá vált, mert erre van szükség. Miben látja az anyag helyes tételei mellett a fő gondot, kicsit más megvilágításban. Sokszor elmondották már az anyagi gondokat. Kétségtelen, hogy az értelmiségieket leginkább az zavarja, hogy anyagi helyzetük, jövedelmük más társadalmi osztályokhoz és rétegekhez képest romlik. Ez sajnos nem hazai sajátosság, hanem nemzetközi jelenség. Más országokhoz hasonlóan nálunk is csökkentek a képzettség szerinti jövedelemkülönbségek. A nagyobb baj azonban ott van, hogy a nivellálódás mértéke hazánkban számos más szocialista országokénál lényegesen nagyobb. Az értelmiség ebben a különbségben, ebben az alulfizetettségben nemcsak havi fizetési problémát, nemcsak megélhetési kérdést lát, hanem megbecsülésének megkérdőjelezését. A sokat emlegetett anyagiak hiánya az értelmiség jelentős hányadánál érdemi munkájukat is akadályozza. Érdekes módon ez okozza talán a nagyobb elkeseredést, vagy úgy is fogalmazhatna: a kilátástalanságot nálunk. Tapasztalat szerint legtöbben