MSZMP Heves Megyei Pártbizottságának ülései (22.2.) 1985. szeptember 19. - 1986. november 24.
12. doboz 1985. 09. 19. – 1986. 11. 24. - 179. őrzési egység: Pártbizottsági ülés jegyzőkönyve 1986. november 24. - Oldalszámok - 179. őe. 14. o.
- 14 Dr.Kaszás Mária elvtárs, a Megyei Tanács Ipari Osztály vezetője A megkapott Írásos jelentés és az elhangzott szóbeli kiegészitést tárgyilagosnak tartotta, reális képet rajzolt megyénk gazdaságának helyzetéről, eredményeinkről, gondjainkról, egyaránt, jól vetette fel legközelebbi tennivalóinkat. Pár gondolattal kapcsolódott az anyag azon részéhez, ami az ipari fejlődésünk dinamizálásáról szólt, s a jövedelem termelő képesség erőteljesebb növekedését sürgeti. Ugy érzi, hogy erre késztetnek bennünket a már részben megismert szabályozó módosulások, a megfogalmazott célkiemelések, s a Központi Bizottság közzétett határozata egyaránt. Problémáink mindnyájunk ismerete szerint több forrásból táplálkozik, a határozat is szól irányitási rendszerünk fogyatékosságairól, a központi akaratok nem mindig helyesen közvetitő szabályozókról az összehangoltság hiányáról. Ezek egy része természetükből adódóan túlmutat megyénk határain, de semmiképpen nem jelenti azt, hogy ne találjunk tennivalót bőven saját portánkon belül is. Úgy tűnik, hogy vállalataink, termelő egységeink egy része a piacorientáltság ellenére még mindig nincs olyan éles gazdasági versenyben, ami kikényszerithetné a gyorsabb műszaki fejlődést, a jobb minőséget, a magasabb teljesitményeket. Gondol itt arra a tényre, hogy a piacon lévő termékhiány még mindig lehetővé teszi azt, hogy a társadalmilag szükséges ráfordításoknál nagyobb költségek legyenek elismertethetők a termékek áraiban. Ilymódon ez az imitált belső piaci helyzet nem kényszerit igazán a termékszerkezet gyorsabb ütemű korszerűsítésére. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a megye gazdaságai számára is gondot jelent a már emiitett tőkehiány, a szabályozómódosulások gyakorisága, a hosszabb távra megbízhatóan kialakítható érdekeltség hiánya. Mikor ezeket a gondjainkat soroljuk, akkor mellé kell tenni azt is, hogy szűkebb hazánk ipari egységeinél is fellelhető - tisztelet a kivételnek- nem kellő szervezettségi szint a teljesítménykövetelmények nem elég feszes megfogalmazása, a munkafegyelem hiányossága is. Egyszóval a kellő belső érdekeltség megteremtése és működtetése, a meglévő ösztönzési rendszerek felülvizsgálata hozhat eredményeket az élő és holt munkával való takarékosabb, célirányosabb gazdálkodásban. Fontosnak tartaná, ha a munkaidő védelmének a zászlaja alatt úgy és olyan helyi intézkedések születnének, amik a fő hangsúlyt nem, illetve nemcsak a blokkoló óra és a szonda beszerzésére és használatára helyeznék. Formális megoldásokkal nemcsak a munkaidőt védenék, hanem az értelmes, értéket alkotó munkát, a feladat elvégzését követelnénk meg önmagunktól és környezetünktől egyaránt. Úgy véli, hogy a munkaidő betartása minimális fegyelmi kérdés, a munkaidő kihasználása, a végzett munka minőségének, eredményességének megkövetelése, a legklasszikusabb vezetői feladatok egyike, s mint olyan nem feltétlenül szükséges, hogy központi intézkedésekre legyen csak kivitelezhető. Ha innen indulunk ki, ha minden esetben csak az elvégzett munkát dijazzuk, akkor csökken a veszélye annak, hogy a keresetek elszakadjanak a teljesitményektől, mint ahogy erről az Írásos anyag és az országos információk is szólnak. Megjegyezte még, hogy ez a negatívum sem a megyei alapítású iparvállalatokra, sem ipari szövetkezetekre összességében nem jellemző. E területeken az árbevétel és a nyereség emelkedése megelőzte a bérkiáramlást, s várhatóan évesen is hasonló képet ad. ~_— I H*m megyef ] L Lwé itér |
