MSZMP Heves Megyei Pártbizottságának ülései (22.2.) 1982. április 1. - 1983. október 26.
10. doboz 1982. 04. 01. – 1983. 10. 26. - 154. őrzési egység: Pártbizottsági ülés jegyzőkönyve 1982. június 24. - Oldalszámok - 154. őe. 10. o.
- 10 Következő dolog: a munkásosztály fiatalodása. Ez örömteli dolog. Azt mondjak a szociológusok, hogy ma magyarországon a felszabadulás után születettek alkotják a felét a munkásosztálynak. Ez a mi uj iskolarendszerünk, amely olyan szempontból kellemes, mert ezek a fiatal munkások ma már a mi általános iskolánkban egy alapvető műveltséget próbáltak megszerezni, de ha azt hozzáteszi, hogy 1980-ban a magyar felnőtt lakosságnak 60 $-a rendelkezett általános műveltséggel, az érettségi még most sem uralkodó a munkásosztály fiataljai között, akkor a következőket lehet megállapítani: ez a^műveltségi szinvonal még nem elég. Döntően az általános iskolára tudnak számitani, majd idővel eltolódik az érettségiző szakmunkásokra. A munkásosztály vezető szerepe egyértelműen felvet alapvető politikai kérdéseket, művelődéspolitikai kérdéseket, a párton és munkásosztályon belül. Nemcsak az a lényeg, hogy mi a munkásosztálynak a becsületes munkája után megfelelő életkörülményeket tudjunk biztositani, ez alapvető, de utána az általános és politikai műveltség kielégítésének jelentkeznie kell. A szocialista brigádok keretén belül sokat jelent a fejlesztésük, de ha valaki elolvassa a népszava egyik nagyon komoly cikkét, akkor megdöbbentő, hogy a magyar felnőtt lakosságnak a fele nem olvas rendszeresen. De riasztó jel és erre nagyon fel kell figyelni. Ami az ipar, a megélhetés, az export alapvető kérdése, mert ez után tudunk csak élni, de nem ringathatjuk magunkat abban, hogy az iskola majd lesz valahogy. A felnőttoktatás magyarországon még mindig csak pótló feladat, valamit be kell pótolni. Ha körülnézünk európa más országaiban, ott továbbképző, de nálunk csak pótló. Az üzem sem rajong azért, hogy a művelődésre jutó kevés pénzből azt pótolja állandóan, amit fiatal korban az illetőnek vagy az iskolának kellett volna megoldania. Az sem lenne jó, ha a heti két szabadnap csak jövedelembővitési célokat szolgálna, mert akkor nemtudunk a művelődés kérdésén változtatni. Még egy alapvető és a párt politikája szempontjából a legdöntőbb kérdés: 194-8-50-ben kicsit szegényes, munkáscsaládokból sokan ugy kerültek egyetemre, hogy erezték a hivó szót, vagy a tanáraik elküldték, hogy legalább ők tanuljanak. De ennek eredménye, hogy magyarországon van egy becsületességben és szaktudásában egy nagy rész értelmiség. Viszont, ma a felsőoktatásban tapasztalhatunk valamit, hogy állandóan csökken a fizikai dolgozó származású szülőktől eredő gyermekek száma. Már itt a főiskolán is 4-2-4-5 °/> felé tartanak. Ha a munkásszülők nem érzik eléggé ezt a művelődéspolitikai kérdést, akkor 20-30 év múlva nem tudja, hogy mit fogunk csinálni. Az értelmiségi csaladokban nem az iskolázottság a gond, itt ha a párt politikáját akarjuk érvényesíteni - hisz ezt is látni kell- nemcsak a jelenről, hanem a jövőről is beszélni kell. Krasznai Jánosné elvtárs /az EIVRT Gyöngyösi Gyárának PB titkára/ Abban a szerencsés helyzetben van, hogy az anyag készítésénél a megyei apparátus dolgozói a nagyobb üzemek párttitkárait összehívták és kikérték véleményüket, ezt a módszert nagyon jónak tartja Szűkebb környezetéről, az Egyesült Izzó Gyöngyösi Gyárának munkásosztály helyzetéről fog szólni. 1 twéttár I
