MSZMP Heves Megyei Pártbizottságának ülései (22.2.) 1978. március 30. - 1979. december 14.
8. doboz 1978. 03. 30. – 1979. 12. 14. - 128. őrzési egység: Pártbizottsági ülés jegyzőkönyve 1978. március 30. - Oldalszámok - 128. őe. 15. o.
- 15 A KB üléséről kiadott határozat, ez a tanácskozás is azt demonstrálja, hogy a mezőgazdaság, az agrárpolitikai kérdéseit nem egy termelési ágazat termelésfejlesztési ügyének tekintjük, sokkal átfogóbban, egész politikánk alapkérdéseit érintő felelősséggel foglalkozunk a mezőgazdasággal. A mezőgazdasági termelés, a lakosság élelmiszer-ellátása nem pusztán egy termelési ágazat szuverén ügyét jelenti. Amikor mezőgazdasági termelésről és élelmiszeriparról beszélünk, akkor nem feledkezünk meg azokról az összefüggésekről, amelyek a nem nagy üzemek határain belül folyó mezőgazdasági termelést érinti. Ha igy fogjuk fel és vizsgáljuk a mezőgazdaság-élelmiszeripari termelés beágyazottságát az egész társadalmunkba, gazdasági életünkbe, akkor látni,lehet, hogy olyan tevékenységet tűztünk napirendre, amely az egész társadalmat érinti. Ezért is válthatott ki a KB ülése olyan beható és sokoldalú vitát, amiről Vaskó elvtárs is szólt. Ha végig gondoljuk az elmúlt 2o éve alatt megtett utat, mondhatjuk el, hogy csak az elvi politika lehet sikeres, minden buktatója ellenére. Ebbe az elvi politikába az is beletartozik, hogy volt bátorságunk ujat alkotni ott, ahol a régi elavulátá vált, volt bátorságunk az uj jelenségekre felfigyelni, konstruktív választ keresni az érlelődő gazdasági, társadalmi, politikai feladatokra. A mi pártunkra az a jellemző, hogy van benne szándék, törekvés, bátorság, felelősségérzet, hogy a konkrét helyzettel szembenézzünk, a konkrét elemzés alapján alakitsuk ki politikánkat. Bátran állithatjuk, hogy az elvi politika sikere tükröződik a mezőgazdaság-élelmiszeripar eredményeiben és nyugodt szivvel, kellő szerénységgel jogosan lehetünk büszkék arra, amit a magyar mezőgazdaság az elmuét 2o év alatt elért. Ha nagy szavakat akarnánk használni, elmondhatjuk, hogy stratégiai jelentőségű kérdésről döntött a Központi Bizottság. Idézte Kádár elvtárs egyik felszólalását, ahol felhivta a figyelmet arra, hogy a világot két nagy veszély fenyegeti, az energia és anyag-éhség és az élelmiszerhiány, az ember éhsége. Éppen ezért a világ stratégiai kérdéseihez tartozó ügy az élelmiszertermelés növelése. De felvethetik, hogy ebben a világban, amikor ezernyi gonddal küzdünk, időszerü-e hosszú távú stratégiai kérdéssel foglalkozni, ahelyett, hogy neki veselkednénk az előttünk álló operativ feladatoknak. Nem jár-e ez azzal a veszéllyel, hogy a jelen súlyos természetű gondjairól a figyelmet eltereljük. Véleménye szerint ebben semmiféle társadalmi, politikai, gazdasági ellentmondás nincs. Erőnkhöz tartozik, hogy éppen akkor, amikor igen ingatag a világ - válságból válságba toerül -, indokolt stratégiáról tárgyalni. A változó világban az tud jól manipulálni, manőverezni, akinek van ilyen elképzelése. Ha van stratégiánk, nem fogunk elkeseredni esetleg egy-egy év kedvezőtlen eredményei felelt; nem leszünk önelégültek, ha egyik-másik év a várakozásnál jobban sikerül.
