MSZMP Heves Megyei Pártbizottságának ülései (22.2.) 1964. június 25. - 1966. december 23.
3. doboz 1964. 06. 25. – 1966. 12. 23. - 48. őrzési egység: Pártbizottsági ülés jegyzőkönyve 1965. május 20. - Oldalszámok - 48. őe. 6. o.
- 5 -Itt saeretném meg említeni, hogy 1948-49 és az 5o-es években a nagy káderkiválasztások éveiben, amikor a néphatalom funkcióinak betöltéséről volt szó, ezrével hoztunk el kádereket párt, állami és tomegsz ervezeti életünk különböző funkcióiba. :3zek közül nagyon sokan állami és társadalmi életünk rátermett vezetői ma is. De voltak és vannak olyanok is,, akik képességeméi fogva nem tudtak lépést tartani*a fejlődéssel, nem tudtak loo ..'—osan megfelelni beosztásuknak, JSonek következménye az lett, hogy egy néhány, egyébként rendes elvtársunktól, funkcionáriusoktól meg kellett válni. Tévedés ne essék, nem azokról beszélek, akik koruknál fogva kiöregedtek, mert természetesen ezek elhelyezéséről - az erkölcs is azt diktálja - gondoskodni kell. Hanem a harmincas évjárásu elvtársakról, akik egészségesek és különböző szakmai felkészültséggel rendelkeznek. Található a megyében volt pártfunkcionáriusj volt rendőr és katonatiszt, tanácsfunkcionárius, akik nagy része sértődötten visszahúzódva élnek, ill. dolgoznak mint gebinesek, portás, anyagbeszerző, vendéglátóipari ellenőr, postás stb, és csak kevesen dolgoznak az eredeti szakmájukban, .A ahol előzően loo ,S-os vagy ennél is magasabb eredményeket értek el. Tudjuk, hogy annak idején a káderkiválasztásnál milyen döntő szempont volt, hogy a különböző funkciókba elsősorban jó munkásokat élmunkásokát, sztahanovistákat állítottak be. Volt szerencsém tartalékos tisztek között előadást tartani ügercsehiben, ahol többen. arról panaszkodtak, hogy miután a néphadsereg állományában a csökkentés következményeként feleslegessé váltak, vissza kellett nekik menni a bányába. Még olyan is akadt közöttük, aki a Horthy, rendszert hozta fel példának, hogy az a volt katonatisztjeiről, miután leszereltek, gondoskodott, hivatalokba helyezte el őket.. Természetesen erre és a hasonló véleményekre nekem csak az a vá-. laszom lehetett, hogy a volt Horthy rendszer katonatisztjei többségükben a kizsákmányoló osztály sarjaiból regrutálódtafc, s miután leszereltek, a saját osztályuk által fenntartott hivatali, funkciókba-nyertek elhelyezést. De a proletárdiktatúra rendszerében, ahol a hadsereg tisztjei is elsősorban a munkásosztály •soraiból nyertek feltöltést - oda lehet visszatérni és ez nem megalázó, hanem pontosan tiszteletreméltó cselekedet. Miért van ez igy elvtársak? Azért, mert agitációnk nem volt elég hatásos a fizikai munka megbecsülését illetően, azért mert a közülünk kikerülő elvtársak - tisztelet a kivételnek - eddig nem a legjobb példát szolgáltatták. Mit eredményez ez? Azt, hogy igy talán soha nem tudjuk megvalósítani az ésszerű munkaerő ;politikánkat, az egyébként szükséges munkaerő-átcsoportosítást. Agitációnk hitelét vesztheti, ha az általunk hirdetett lg •csak másokra vonatkoztatjuk és magunkra nem. Évről-évre kitermeljük a népgazdaságnak egy olyan tartalék seregét, amely azon tul, hogy sértett, az újonnan választott helyén nem termel, nem alkot, magatartásával többet árt, mint használ és negatívan rolyásolja be a munkaerkölcsöt, a közszellemet. Széket azért vetettem fel, mert köztudott dolog, .hogy az alkalmazotti létszám csökkentése napirenden levő feladat és lesz is mindaddig, amíg a megfelelő arányokat ki nem alakítjuk. Ha nem, vesszük figyelembe ezt a terhet és tovább duzzasztjuk az egyéb-, ként szakmával rendelkező harmincas évjárású embereket, a külön* böző alkalmazotti funkciókat, komoly hiba lehet. Heves megyei Levéllár
