MSZMP Heves Megyei Pártbizottságának ülései (22.2.) 1964. június 25. - 1966. december 23.
3. doboz 1964. 06. 25. – 1966. 12. 23. - 47. őrzési egység: Pártbizottsági ülés jegyzőkönyve 1965. március 19. - Oldalszámok - 47. őe. 14. o.
* f ' - 13 -Egyetértek azzal, hagy nem szabad nők ós férfiak közötti kérdést, valamiféle hecc-kampánynak" tekinteni, illetve azzá tenni. Kiderült, hogy a nők nem állnak kivül a társadalmon, hanem benne élnek és a nőknek azonos az állásfoglalásuk a fontosabb kérdésekben. ' Erről nap, mint nap meggyőződhetünk, amikor nőkkel vitatko' zunk. Igaz, hogy általában a legfontosabb kérdésekben, mert vannak olyan kérdések is, melyek csak rájuk vonatkoznak, sajátosak, rájuk jellemzőek. Mindig lesznek olyan problémák, amelyek a nők sajátos problémái maradnak, s ez abból adódik, hogy nők.. Nagy fejlődés van a nők társadalmi egyenjogúsága terén, mert hiszen emlékszünk a 2o év előtti állapotokra. Igaz, feladatok is vannak még. ; A termelőszövetkezeti tagok 52 %-a nő. A bedolgozók között is sokká], több a nő, a brigádvezetők közül pedig csak hármat talá^ lünk nőt az. egész megyében. A nők sokszor férfiaknak való munkát w végeznek ugy az üzemekben, mint a termelőszövetkezetekben, azonban ha a vezetésről van szó, akkor már más elbirálás alá esnek a nők. Van tehát itt elég .tennivaló. Az igaz, hogy ha a társadalmi egyenjogúságot vizsgáljuk, a hason— litási alap mégiscsak az, hogyV milyen az arány a nők és férfiak között. Ebből viszont nem szabad hecc-kampányt csinálni. Egyetértek a kiegészítéssel, azzal a megállapítással, hogy a feladatok megoldásában legyen a nőtanács kezdeményezőbb. Nem azért, hogy magamat idézzem, de már az országos tanácskozáson is elmondtam, ezt: sokszór az, hog7/ van nőmozgalom, még akadályozza is azt, hogy a nők társadalmi egyenlősége valósággá váljon. Hogyan gondolom én ezt? Ha felmerül egy probléma nőkkel kapcsolatban, akkor azt mondják; "menjen a nőtanácshoz, ott oldják meg a problémáját1 '. Tehát lerázzák magukról a nőket azzal, hogy mi közünk nekünk ehhez, mi ezt nem tudjuk megoldani. Pedig ott kelle-Jfc ne megoldani az üzemben és másutt a felmerülő problémákat. xí A-nők háztáji munkájának megkönyitésévél kapcsolatosan nem • x értek egyet azzal, hogy mi az okozatot hoztuk előre. . Ez az-ok. Ezt azért vetem fel a háztáji munkával kapcsolatosan, mert a konzervativizmus.mellett ez.akadályozza a legjobban a nők fejlődését, hogy a nők felkészüljenek felelősségteljesebb beosztásra is és hogy alkalmasak is 1 egyéneit a felelőssebb beosztásra. Itt is. van fejlődés, hszen sok kis háztartási gép áll már rendelkezésre, de a baj ott van, hogy ha egy porszívó elromlik, akkor 3-4 hét múlva javítják meg. A gyermekintézményekkel kapcsolatosan: nagyon sok helyen felvetik a gyermekek elhelyezésének problémáját. Pl. a Diódagyárban dolgozik vagy 3oo nő, s gyermekeik elhelyezése nincs megoldva. Nem arról van szó, hogy neonfényes, parkettás helyiségeket kivannak, de legalább a felügyelet volna biztosítva, hogy a gyerekek ne csavaroghatnának el, hogy esetleg egy. nyugdíjas pedagógus felügyelne rájuk. Nem mindenütt lehet ezt. mondani,•de ha kutatnánk a lehetőségeket talán eredményeket is lehetne,-elérni anélkül, ' hogy különösebb állami beruházást igényelnénk. Az is jó lenne, ha" az un. "hetes" bölcsödé létrehozásán gondolkodnánk, hogy valam^elyik bölcsőde Ilyenné alakulna át, s kellene egy betegszobát is létrehozni. Ezek olyan problémák, amelyeken el kellene gondolkozni.
