MSZMP Eger Városi Bizottsága Végrehajtó bizottsági ülései (XXXV-29-3) 1976. május. 26.

468. ő. e. (18. doboz) • Végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve • 1976. V. 26. - Napirend: - 1. Személyi kérdések: Ludvig István pártból való kizárása; javaslat a Heves Megyei TESZÖV titkára (Farkasdi Gyula) tisztségéből való felmentésre. - 2. Jelentés a Heves Megyei Vízmű Vállalat pártalapszervezete irányító és ellenőrző munkájáról - 3. Jelentés „a szocialista hazafiság és a proletárinternacionalizmus gyakorlatának érvényesüléséről az értelmiség körében” Eger városában. - 4. Szóbeli tájékoztató a dolgozó nők képzésére és továbbképzésére vonatkozó intézkedések megvalósításának tapasztalatairól.

Ugyanakkor a jogos nemzeti büszkeséggel szólnak Heves megye fejlődéséről, a Tisza II* vízlépcsőről, a Thorez külfejtésről, a Gagarin hőerőműről• A többség a hazafiság tartalmi jegyei között megemlíti a haladó hagyományok ápolását. Ez különösen a jövő alakítói, a pedagógusok vonatkozásában lényeges. Városunkban gondos és lelkes szervező munkával elérték, s a tanulók tömeges bevonásával biztosították, hogy a szocialista ünnepek, évfordulók iskolai megünneplése nagyhatású, érdekes, hogy a nép szeretetét, illetve az anyanyelv, a kultúra, a művészetek ápolását már kevesebben emiitik. Amikor hazafiságról beszélünk, néhány olyan tényt kell felsorolnunk, ami bizonyltja, hogy értelmiségünk gyakorlatában egyre inkább a tevőleges hazafiság a mérvadó. A kommunista értelmiség igaz hazafiságát jelzi, a becsületes munka, a kongresszusi versenyekben való aktiv részvétel, a kommunista szombatok, a "Társadalmi munkával Egerért" akciók, a nehéz helyzetekben való helytállás és feladatvállalás. /Pl: 1974.őszi szüret a város termelőszövetkezetében/. Tisztelete van a munkának és a munkásnak. Ez állandóan erősödik, és a szocialista társadalom érdekében kifejtett odaadó munkát követeli. Elitélik az erkölcsi normákat figyelmen kivül hagyó hazafiságot: a jogtalan előnyszerzést, az önző érdekeket, a visszaéléseket, az elvtelenséget. Büszkék az alkotásokra, a nemzetközi szinten helytálló gyártmányokra, a külföldön látott termékeinkre. /Pl.: a Pinomszerelvéayg-yár Mecmankooperációjára, a VILATI termékeire, másrészt hangsúlyozzák a magyar műszaki-szellemi export fontosságát, ill. egészségügyi kultúránk terjesztését a fejlődő országokban/. Az un. nyugat-imádat nem lelhető fel, sőt még a pártonklvüliek körében is egészen ritka. Az egyéni és csoportbeszélgetések során feltettük a kérdést: ha tudná, hogy bármely fejlett tőkés országban kedvezőbb életfeltételek várják, eltudná-e hagyni Magyarországot? A válasz egyértelmű "nem". ./