MSZMP Eger Városi Bizottsága Végrehajtó bizottsági ülései (XXXV-29-3) 1965. március. 26.

181. ő. e. (7. doboz) • Végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve • 1965. III. 26. - Napirend: - 1. A Dobó István Gimnázium pártszervezetének jelentése a szakközépiskola kialakításának tapasztalatairól. - 2. Különfélék: Gyenes János lett a városi pártbizottság függetlenített ipari felelőse; Kovács Bertalan apparátusbeli munkáját ezután Fehér Istvánné végzi; párttagfelvételi kérelmek; Fekete Zoltán, Cifra Lászlóné, Gledura Árpád és Tiba Béla pártból való kizárása.

Kzen ujtipusu, szocialista tantestületi egység fonaálása elkezelne tétlen a pártszervezet állandó, aktív nevelő, irányító tevékenysége nélkül* A tantestületi egység ilyen alakításánál mindig Makarenko' alábbi, mélyen dialektikus megállapítását tartottuk vezérfonalnak: " Mindenkitől sokat kell követelni, üz a nevelés egyik alaptétele, e nélkül nem latiét nevelni. Ha nem követelünk sokat az egyéntol, nem is kaphatunk tőle sokat. Igény nélkül nincs teljesítmény. Merőben helytelen az a feltételezés, hogy a semmiből is kinő valami, pusztán pedagógiai nézeteink valamiféle kémiai behatása következtében. A valami, a nagyobb teljesítmény nem nőhet kl pedagógiai álmodozásból, hanem csakis igazi követelésből. Az ilyen követelés persze csak egységesen szervezett pedagógus k

özösség ből eredhet, és csakis egységes lácolal közösségben érvényesül hat. Ahol megvan ez az egységes Iskolai közösség, ott bátran szabhatjuk a legmagasabbra igényeinket." /Makarenko: Válogatott pedagógiai tanulmányok. Uj Magyar Könyvkiadó, 1950. 242. old./ b./ A személyi feltételekkel kapcsolatos második megjegyzésünk a beiskolázott tanulói anyaggal kapcsolatos. Pártszervezetünk nem ért egyet azzal a hivatalosan is megfogalmazott szemlélettel, mely a szakközépiskolát és a MÜM Ipari tanuló Intézetet a gimnáziumból kiszorultak iskolájává akarja tenni. Véleményünk szerint ez nem helyes, sőt igen veszélyes szemléletmód, mert éppen a munkásosztály utánpótlásával foglalkozó intézmények lebecsüléséhez vezet a közvéleményben szükségszerűen. Ugy hisszük, a legkülönbözőbb oktatási Intézmények pártszervezeteinek komoly tennivalóik lesznek az egészséges szemléletmód kialakításában. Tapasztalataink az* mutatják, hogyha el akarjuk érni a szakközépiskolák elé az 1961. évi III. törvénycikkben kitűzött colt, ehhez legalább gimnáziumi szinta/í vagy éppen annál jobb tanulói anyag szükséges. Jfizt a nagyszámú jelentkezésiek következtében az eddigi beiskolázásoknál érvényesítettük is. Kppen a beiskolázásokkal kapcsolatosan kell utalnunk egy látszólagos ellentmondásra, amit nagyon sokan felvet* nek, nevezetesen: ha a legjobbakat iskolázzuk be a szakközépiskolákba/, azok mind tovább akarnak tanulni, s ezzel éppen alapvető célját, a szakmunkás utánpótlást nem tudja biztosítani ez az iskolatípus. A probléma ténylegesen fennáll, amelyre kezdettől fogva igyekeztünk felfigyelni, s a szakközépiskolai osztályokban a legjobb tantestületi erők bevonásával es biztosításával a szakmai képzés mellett központi szerepet biztosítottunk a szakma szeretetére való nevelésnek. Ez utóbbi, a szakma szeretetére való nevelés objektív tényezőinek feltárása állt pedagógiai kutatásaink központjában az elmúlt két év folyamán. Az eddig általunk feltárt és általunk permanensen alkalmazott legfontosabb ilyen Jellegű tényezők az alábblak: 1./ A bázisüzem és az Iskolai tanműhely kiváló, moddrn technikai felszerelése, mely egyben a tanuló fejlődése szempontjából nagyon fontos sikerélmény legfontosabb biztosítéka is.