MSZMP Eger Városi Bizottsága Végrehajtó bizottsági ülései (XXXV-29-3) 1962. március. 9.
109. ő. e. (4. doboz) • Végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve • 1962. III. 9. - Napirend: - 1. Jelentés a kórház hivatali pártszervezet politikai munkájáról. - 2. Jelentés az üzemi agitáció helyzetéről és feladatairól. Az 5 éves tervről szóló intézkedési terv végrehajtása. - 3. Különfélék: párttagfelvételi kérelmek elbírálása; Takács Ferencet javasolják a városi KISZ-bizottság üresen lévő munkatársi státuszára.
Is Hozzászóltak az I. napirendhez:^ , Fehér Istvánná Először is azzal kezdeném, hogy a jelentéssel egyetértek. A második rész, amely a feladatokat szabja meg azt mutatja, hogy a hivatali pártszervezet ismeri a feladatát. Amit problémát látok, amivel küzd az alapszervezet, nem eléggé mutatja ez a jelentés. A nézetek szempontjából nem mutat semmit ez a jelentés. Terjedelmében elég, nem is volna szabad hosszabbnak lenni. De itt kellett volna konkrétan egy-két problémát megemliteni. A két párttitkár közötti vita megerősítette a gondolatot bennem,hogy a két pártszervezetnek nagyon együtt kell dolgozni, mert a problémák azonosak. Azért volt szükségK az orvosi pártszervezet létrehozására mert az orvosok műveltsége magasabb és nekik ezen a színvonalon kell az eseményeket értékelni. Azonban az a véleményem, ha egy osztályon a nővér munkájával baj van ott elsősorban az orvos nézetével baj van. Pl. az a beteg, aki elmegy a belgyógyászatra, vagy a nőgyógyászatra bármit csinálna.inkább, minthogy oda menjen. Nemcsak az a baj, hogy a nővér goromba, arogáns, hanem az orvos is ugy bánik a beteggel. Ahol az orvos magatartásával baj van ott a nővérrel is baj van. Ahol az orvos magatartása más, ott a nővérnek sem engedi meg a gorombáskodást. Nagy sok panasz van a belgyógyászatpn Fjxherre és még több probléma van a nőgyógászaton Dr. Totth-al. Ő nemcsak, hogy goromba, hanem nagyon sok panasz volt a szakmai munkája ellen is. Pl. Nagyon sok asszony nem tudta kihordani a gyermekét, ha Tótth kezelte, ha elment következő esetben máshoz privát, vagy Budapestre, akkor a kezelés eredményes volt és ki tudta hordani a gyermeket. Olyan érzése van az embernek, ha a rendelőintézetbe megy, mintha nem is ebben a rendszerben élne. Olyan is előfordul, hogy nincs elég tisztaság az osztályon. Nagyon kirivó problémák vannak még a gyermekosztályon. Itt elsősorban a nővérek felelősége vetődik fel. Hozzánk jönnek nagyon sok esetben panaszkodni, azonban ha mi mondjuk, hogy mondja el konkréten és esetleg jegyzőkönyvben irja alá, azt mondják, hogy nem teszik ezt, mert nem tudhatja hátha bekerül még a gyermeke oda és akkor ezt éreztetnék vele. Pl. ilyen esetek ha a nővér pénzt kap, akkor be mehet a szülő a kórterembe is. Fel kellene erre hivni a nővérek figyelmét és megmagyarázni nekik ennek helytelenségét. Ez nem általános a kórháznál. Kétségtelen van fejlődés. Ez tapasztalható pl. a röntgennél. Én a kisfiámmal voltam a múltkor ott, kijött az orvos és a gyermekeket előre vette. Ez is azt mutatja, hogy az orvosok között is van fejlődés. Igaza van a Macsinka elvtársnak abban, hogy ő nem vállalhatja azt, hogy azzal foglalkozzon, hogy kinek mennyi iskolája van, de közös munkaterületen dolgoznak és van igen sok olyan probléma amivel közösen kell, hogy foglalkozzanak. A kongresszus feldolgozását azért kérdeztem meg, mert amikor azt feldolgozzák, akkor a következtetést is le kell, hogy vonják, hogy mit kell tenni az egészségügyi vonalon dolgozó embereknek is. Az bizonyos, hogy nehéz dolguk van ezen a vonalon dolgozóknak, de ezért fontos a két pártszervezet szoros együttműködése.
