MSZMP Eger Városi Bizottsága Végrehajtó bizottsági ülései (XXXV-29-3) 1959. november. 13.

53. ő. e. (1. doboz) • Végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve • 1959. XI. 13. - Napirend: - 1 Jelentés a bútorgyári pártszervezet termelést ellenőrző munkájáról. - 2. Javaslat az alapszervi titkárok képzésére. - 3. Jelentés a munkásőrség helyzetéről. - 4. Különfélék: Ossó Margit párttagfelvételi ügye.

Hozzászóltak az I. napirendhezt Balázs Sándor Kácsor elvtársnő összefoglalója: Véleményem szerint a jelentés jó, megmutatja azokat az ered- / menyeket, melyeket a vállalat vezetés a pártsziervezet és a tömegszervezetek segitségével elért. A további munkában a jó tapasztalatokat hasznosítani kell. Hiányolom, hogy nem eléggé volt önkritikus a jelentés. A kérdések kapcsán kijött, hogy vannak problémák is az üzemben, és ezeket a jelentés nem veti fel. A jelentésből és a válaszokból is az a véleményem, hogy a pártszervezet politikai munkája nem eléggé ^ut el a pártonkivüliekhez. Elmondták az elvtársak, hogy pártvezetőségi ülésen taggyűlésen megbeszélik a problémákat, s rá van bizva a párttagokra, hogy egyéni beszélgetéseken keresztül vigyék ezt a. dolgozókhoz. Ennek szervezeti formát kellene-adni véleményem szerint. Nem tudom, hogyan ellenőrzi a pártszervezet, hogy a párttagok tovább viszik e a kapott feladatokat. Tehát első sorban a politikai munka fokozását tartom fontosnak. Pl. az elvtársak beszélnek arról, hogy van probléma a munkafegyelemmel. Nem elég az, hogy ezeket a szakvezetés bizonyos rendelkezések alapján megtorolja. A pártszervezetnek ezzel nem szabad megelégednie, ezt politikailag kell segíteni. Ugy veszik agy kicsit az elvtársak, hogy az üzemvezetőség oldja meg ezt a problémát a könnyebb módszerrel - azzal, hogy fegyelmezi a dolgozókat anyagilag, vagy egyébként. Véleményem szerint ezt a pártszervezetnek meg kellene előznie politikai munkával. A politikai munka gyengeségét mutatja a selejt problémája. Azt mondják az elvtársak, hogy sok esetben a dolgozók figyelmetlenségéből adódik, mert nem veszik észre, hárem elkezdik megmunkálni és amikor minden munkafolyamaton végigment akkor jönnek rá, hogy selejt az anyag és nem lehet felhasználni. Ez is véleményem szerint politikai munka kérdése. Meg kell magyarázni az embereknek, hogy ez az ő bőrükre is megy. Úgyis, hogy nem lesz nyereségrészesedés, ugy is , hogy nem tudjuk emel-, ni a termelékenységet és ezen keresztül az életszínvonalat sem. Nincs ebben a jelentésben semmi szó arról, hogy az üzemi feladatokon tul, milyen problémákat beszélünk meg a dolgozókkal. Ismerik e az ürszágos feladatokat, amelyekbe nekik is be kell illeszkedni. Tudják e mik azok a feladatok, amelyeket meg kell oldani az üzemben, hogy a nemzetgazdasági feladatok is megoldódjanak. Ezekből vontam le azt a következtetést, hogy a politikai munka nem elég intenziv az üzemben. Ezt kell véleményem szerint javitani. A termelés pártellenőrzésének egyik legfontosabb tényezője ismerni a termelés mutatóit, mozgósítani a dolgozókat a feladatok végrehajtására.