MSZMP Eger Városi Bizottsága Pártbizottsági ülései (XXXV-29-2) 1983. április. 14.

120. ő. e. (5. doboz) • Pártbizottsági ülés jegyzőkönyve • 1983. IV. 14. - Napirend: - 1. Jelentés a Központi Bizottság 1974. március 19-20-ai, a munkásosztály társadalmi szerepének fejlesztéséről, helyzetének további javításáról szóló határozat végrehajtásának városi tapasztalatairól. - 2. Pártfegyelmi büntetések törlése. - 3. A városi pártbizottság 1983. évi üléstervének elfogadása.

2. A dolgozók munkásosztályhoz való tartozásának tudata elsősorban ab­ban merhető le, hogy döntő többségükben magukénak érzik a vállalat, üzem, gazdasági egység, szélesebb értelemben a társadalom gondjait, problémáit. A Központi Bizottsági határozat megjelenése óta a dolgo­zók széles rétegei megismerték es elfogadták a határozat munkásosz­tályhoz tartozással kapcsolatos elvi állásfoglalását és összességé­ben helyes megvalósitását. A határozat elvi kritériumaival kapcsolatosan gond nem merült fel. A gyakorlatban azonban több esetben feszültséggel találkozunk. Azok a szellemi dolgozók, akik 194-5. óta nevelkedtek fel munkás­vagy paraszti családban, egyes esetekben hátrányos megkülönböztetést éreztek. így pl. 1982. el6tt a lakáselosztásban. Elsősorban az ipari területeken jelentkezik a jelenlegi kategorizá­lás változtatásának igénye, különösen a munkásból lett vezetők hely­zetével kapcsolatosan, de a műszaki értelmiség munkásosztályhoz való egyre szorosabb kapcsolódása miatt is. A politikai értelemben vett hovatartozás kritériuma az, hogy a dol­gozó eredeti foglalkozása mi volt. Emiatt a fiatal értelmiség egy része szivesen vállalta, sőt kérte fizikai állományba való sorolá­sát, hogy kedvezőbb elbírálásban részesüljön pl. a lakáselosztásnál. Az elmúlt években több fiatal műszaki szakember kérte átirányítá­sát fizikai munkakörbe, elsősorban a magasabb bér és egyéb kedvez­mények miatt. /pl. építőiparban/ Ugyanakkor középvezetői, illetve műszaki beosztásokba jó képességű szakmunkásokat^nehezen lehet kiemelni. Számukra jelenleg nem vonzóak a vezetői pályák, elsősorban az anyagi, erkölcsi elismerés nem kie­légitő volta miatt, de nem utolsósorban szociális meggondolások és egyes társadalmi csoportokra eltérő támogatások miatt. Általánosítható az a tapasztalat, miszerint a szintén munkásosztály­hoz tartozó közvetlen termelésirányítók /művezetők, csoportvezetők/ nagyobb^felelősségük ellenére anyagilag kevésbé vannak megbecsülve. A vezetővé válás, a vezetői szerep vállalása inkább elhivatottság­ból, szakmaszeretetből fakad, mintsem egzisztenciális megfontolások­ból. A fizikai dolgozók többsége azonban nem kivan vezető beosztást betölteni. Egyes területeken az utóbbi időben zavart okoz az, hogy a munkások szakterületük mérsékeltebb társadalmi elismerését érzé­kelik. Ennek következtében egyre kevesebb fiatal jelentkezik, vagy alig van érdeklődés egyes szakmák iránt. Néhány esetben - az ala­csonyabb követelmény, leterhelés melletti magasabb jövedelemszerzés reményében - tapasztalható nem számottevő mértékű elvándorlás a nagy­üzemi munkások köréből. 3. A munkások életszínvonala a vizsgált időszakban városunkban is - az országos és megyei helyzethez hasonlóan - javult. A régi, korszerűtlen üzemeink átépültek, újjászülettek t ahol a ter­melésnek és szociális ellátottságnak is korszerű lehetőségei, formái alakultak ki. Nőtt a lakosság - ezen belül a munkásság - használatá­ban lévő tartós fogyasztási cikkek állománya és az elfogyasztott ja­vak mennyisége. Nem kielégítő azonban a fogyasztási szerkezet válto­zásának iránya. Magasnak tartjuk az élvezeti cikkek fogyasztására költött jövedelemhányadot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom