MSZMP Eger Városi Bizottsága Pártbizottsági ülései (XXXV-29-2) 1980. július. 4.
108. ő. e. (4. doboz) • Pártbizottsági ülés jegyzőkönyve • 1980. VII. 4. - Napirend: - 1. Jelentés a Központi Bizottság 1977. október 20-ai határozatának végrehajtásáról, javaslat a további feladatokra. - 2. Tájékoztató az országgyűlési képviselő- és tanácstag-választások tapasztalatairól. - 3. Tájékoztató a város általános rendezési tervének koncepcióiról és az ezzel kapcsolatos feladatokról.
A jelek szerint a tőkés államok felelős kormánykörei változatlanul óvatos, tartózkodó magatartást tanúsítanak, e a maguk részéről igyekeznek elkerülni minden olyan lépést, amely a feszültség növekedéséhez vezethet Lengyelország körül. Készséget mutatnak a lengyel gazdasági gondok enyhítéséhez történő hozzájárulásra is. Minden alkalmat megragadnak annaj<_h angoztaté8 j|ra , hogy bármilyen külső vagy belső erőszakos megoldás beláthatatlan n emzetközi következményekkel járna. A szocialista közösség országai egyöntetűen a szocialista irányú kibontakozást biztosító politikai megoldás fontossága mellett foglalnak állást. Egyes szocialista országok részéről ugyanakkor megkérdőjelezik az úgynevezett független szakszervezetek létjogosultságát, kemény támadások hangzanak el a Szolidaritás, illetve annak egyes vezetői ellen. Mindez végső soron annak a politikának a közvetett bírálatát jelenti, amelyet a lengyel pártvezetés az uj szakszervezetek irányában folytat. A magunk részéről párt- és államközi kapcsolataink keretében következetesen azt az álláspontot képviseljük, hogy a lengyelországi politikai és gazdasági problémák a lengyelek ügyét jelentik, azokra a Lengyel Egyesült Munkáspártnak kell szocialista megoldást találnia. A tőkés világnak is tudomásul kell vennie, hogy Lengyelországot nem lehet a Varsói Szerződésből kimozdítani. Az enyhülés tényleges híveinek nem állhat érdekében, hogy külső beavatkozással nehezítsék a lengyelországi kibontakozást. Mindezt az elmúlt hetekben a szocialista és a tőkés országok képviselőivel sorrakerült kétoldalú találkozókon legmagasabb szinten is kifejtettük. Megnyilatkozásainkban nem bíráljuk a lengyel vezetés által szükségesnek tartott lépéseket, módszereket, s minden lehetséges alkalommal megerősítjük szolidaritásunkat nehéz küzdelmükkel, A személyes találkozásokat ugyanakkor felhasználjuk arra, hogy a magyarországi tapasztalatok alapján felhivjuk a lengyel vezetők figyelmét az olyan világos és egyértelmű platform szükségességére, amely mögött felsorakoztathatók a társadalom felelős erői.
