MSZMP Eger Városi Bizottsága Pártbizottsági ülései (XXXV-29-2) 1966. július. 1.

55. ő. e. (2. doboz) • Pártbizottsági ülés jegyzőkönyve • 1966. VII. 1. - Napirend: - 1. Tájékoztató a gazdasági mechanizmus reformjáról.

gazdaságosnak, olcsónak látszott az a népgazdaságnak sokszor nagyon drága volt. A jelenlegi ár és piaci viszonyok nem teszik lehetővé az áruk értékének, beléjük fektetett társadalmilag szükséges munkának az érzékeltetését. Ezt a jelenlegi termelői és fogyasztói árak nem tükrözik visaza. Olyan változásra van tehát szükség, hogy az árak tükrözzék az értéket, hogy a vállalatok ennek alapján merni tudják munkájuk hatékonyságát és igényeiket is ehhez tudják szabni. A jelenlegi ár ás piaci viszonyok törvényszerűen szülik az egyéni, vállalati és népgazdasági érdekek ütközését. Ezért hallunk gyakran olyan megjegyzéseket, hogy vannak nálunk emberek akiknek semmi sem elég drága, akik mindenben a legköltségesebb megoldásokat keresik - beruházósok, külföldi .."épek, import anyagok stb-re gondolok. A jelenlegi ár és piaci viszonyok a gazdasági vezetés legjobb szándéka mailett is eredményeznek ilyen szinte már pazarló gazdálkodást. Hátha még egyesek azokat tartják jó vezetőknek, akik okosan tudják ezeket a lehetőségeket kihasználni! Visszatérve a gondolatra van tehát szocialista piac is, amely a tervgazdálkodás keretében szabályozott piac, amelyen nincsennek tőkések, hanem döntően állami vállalatok tevékenykednek és e miatt lehetőség van a közérdek érvényesítésére, a kereslet és kínálat összhangjának megteremtésére. De lehet-e az egyes vállalatokat ugy Irányítani, hogy nem kapnak kötelező tervmutatókat? A közgazdászok erre a kérdésre igennel válaszolnak. Először is a termelőeszközök szocialista állami tulajdonban maradnak,az igazgatót az állam nevezi ki. Ez egymaga kötelezi a vállalatot arra, hogy terveiben a központi irányelveknek megfelelő termékek előállítása szerepeljen. Másrészt az állam kezében maradnak a közgazdasági szabályozó eszközök. Ezek a közgazdasági szabályozó eszközök: - Az állam dönt a jövedelem felhasználásáról. Egyrészt az állam szabja meg, hogy a jövedelmet milyen arányban kell megosztani az állammal. - Másrészt arra is állami döntés lesz, hogy a vállalatnál maradt jövedelem milyen százaléka kerüljön a vállalat fejlesztési alapra, anyagi ösztönzésre, a bérszínvonal emelésére, szociális és kulturális alapra, adókra és egyebekre. - Államilag határozzák meg az átlagbérek alakulását, a termelői árak jelentős részét és a fogyasztói árak egy részét is. /Háromféle ártipus./