MSZMP Eger Városi Bizottsága Pártbizottsági ülései (XXXV-29-2) 1959. június. 5.
21. ő. e. (1. doboz) • Pártbizottsági ülés jegyzőkönyve • 1959. VI. 5. - Napirend: - 1. Beszámoló a munkásosztály helyzetéről szóló párthatározat végrehajtásáról.
k Kisz • Bizottság 3o tagu, ebből 13 üzemi dolgozó, 8 fizikai munkás• A város vezető politikai szervezeteiben azonban, igy elsősorban a pártbizottságon nemcsak a számarányában van biztosítva a munkás osztály vezető szerepe, hanem abban is, hogy a munkásosztály legforradalmibb részere támaszkodunk, minden fontos politikai és gazdasági kérdésben egyaránt. Ez a legaktívabb és forradalmibb részt egyrészt a kommunista munkások, másrészt azok, akik proletárok. Ezekre támaszkodtunk az ellenforradalom leverésében is az ellenforradalom után a termelés megindításában, de ezekre a munkásokra támaszkodtunk a mezőgazdaság szocialista átszervezésében és a március £>-i határozat megvalósításában is. Ezek a munkások következetesen helyeslik és aktivan támogatják a Párt- és a kormány politikáját és viszik magukkal a többi munkkást is politikai hatást gyakorolva rájuk. A város lakosságához mérten tehát kevés a munkás létszámban, politikai súlyuk azonban ennél sokkal nagyobb. A munkások politikai öntudata egyrészt az általános párt és kormány politika hatására, másreszt a pártszervezetek politikai munkájának hatására sokat fejlődött. A párt és a kormány politikáját az abból adódó határozatokat helyeslik támogatják. Az a véleményük, hogy saját gyakorlati tapasztalataik alapján érzik, hogy azok a munkások érdekeit fejezik ki, megvalósitásuk a munkások helyzetét javitja. Azt is helyeslik, hogy a központi határozatokból adódó rendelkezések viszonylag eléggé gyorsan valósulnak meg. Pl. a nyugdíjtörvény, a családipótlék rendezése, stb. Az, hogy a munkások támogatják a központi határozatokat mutatja a munkaversenybe való bekapcsolódásuk, hogy a munkaversenyben azokon a munkahly^eken ahol a verseny feltetelei biztosítva vannak a munkások többsége részt vesz és teljesiti feladatát. Vagy mutatja az is, hogy a munkások a különböző politikai összejöveteleken, melyeket az üzemekben rendeznek, vagy a. pártbizottság rendez sokkal nagyobb létszámban vesznek részt, mint az ellenforradalmat megelőzően és nem szükséges az, hogy helytelen módszerekkel /kapubezárás, stb./ tartsák vissza őket. Ezt mutatta a május 1-i felvonulás is. A munkások sokkal inkább érzik felelősségüket az üzemért, gazdának érzik ott magukat. E z t mutatja, hogy ha a műszakiak nem biztosítják a munkaverseny feltételeket, hogy annak akadálytalan legyen a menete, azonnal az igazgató vagy a párttitkár elvtársakhoz fordulnak, nem igen tűrik a tehetetlenségeket. A Faipari V-nál pl. felgyülemlett a bútor a raktárban, nem szállították el kellő időbeni, ez akadályozta a munkát és a munkások követelték, hogy szállítsák el onna. Ez egyben azt is mutatja, hogy az igazgató és a párttitkár elvtársak is sokat fejlődtek szakmailag és politikailag is és igy a munkások részéről nagyobb a bizalom irántuk. A pártszervezetek és a párttagok is példamutatóbban dolgoznak általában, igyekeznek a központi határozatokat saját munkájukban érvényesíteni, hogy ennek szellemében dolgozzanak. Hogy ez egyre inkább sikerül nekik, mutatja hogy a pártszervezetnek állandóan nő a tekintélye, elsősorban a legjobb dolgozók előtt, mert ezek kérik egyre inkább felvételüket a pártba.
