Közművelődés - közoktatás; Együtt a tanulókért - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 31. (Debrecen, 2009)

Francz Vilmos: Tárgyidőszakunk (1970-1995) kiemelet téma csoportjai és a rájuk ható irányítói törekvések

a normál és felnőtt korú tanuló aktivitásának középpontba állítása, mindenkor a hosszú és rövid távú cél és feladatközpontú tevékenység programozása, elvárása, végzése, minősítése, és realitásra törekvő önértékelő hajlamának fejlesztése, az eredmények kontrolálása a gyakorlatban,

ehhez eszközrendszerek társadalmi méretű kifejlesztése, elterjesztése az intézményekben, a magánszférában,

a számítógép és más digitális eszközrendszer mielőbbi megismertetése, rendszeres és egyre kiterjedtebb hasznosítása, mellette ?, alapvetően ? pedig a tematikai szempontból tágra nyitott olvasás gyakorlása,

a személyiség fentiekhez nélkülözhetetlen test- (mozgás-) kultúrájának folyamatos fejlesztése, karbantartása,

a regenerálódás képességének kialakítása, eszközrendszerének állandó korszerűsítése, elérhetőségének biztosításával.

Az iskolákban a tanulóknak nemcsak ismereteket kell el sajátítaniuk. Bele kell kóstolniuk a kísérletezésbe, gyakorlati tapasztalatokat kell szerezniük, meg kell velük tapasztaltatni a kutatás örömeit, buktatóit. „A kutatónak matematikáról, természettudományról nem vastag könyvek adatai jutnak az eszébe, de az alkotó cselekvés. Az ismeretlennel való találkozás varázsa, ami jelen van a csavargás, a kirándulás, a (célirányos) utazás, a rejtvényfejtés, a krimi olvasás izgalmában is. ...Az iskolába lépve a matematika-, fizika-, kémia-, biológiaórákon folytatni kell a kutatást a kisgyermekkori miértek hevével, az iskolaelőtti kor örömével, hogy felnőttként se féljenek majd a jövőtől, az ismeretlentől. ... A tudás rögzítése helyett a kutatás mozgékonyságát kell a tanítványainkra átörökítenünk, hiszen a változások ciklusa a nemzedék- váltások ciklusánál szaporább ütemre kapcsolt.”12 Természetesen: mindez vonatkoztatható a humán tárgyakra és a diákság velük való találkoztatására is. a szükséges adaptálást elvégezve.

Szentgyörgyi Albert szerint a zsenik, tehetségesek ápolása a legfontosabb: „...az oktatásnak igen magasan kell állnia a társadalomban, nehogy a tehetségesek elkallódjanak! Minél több gyerek tanul, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy fölfedezzünk egy jó agyat. ... Az ilyen gyerekkel /felnőttel/ foglalkozni kell ...táplálékot adni neki, sokat, hogy gyorsan fejlődhessen, mert a tehetség /-es/ gyorsabb, mint a többi. Táplálni kell őt könyvekkel, külön feladatokkal. De nem szaMint a 10; 98-103. old.

30