Közművelődés - közoktatás; Együtt a tanulókért - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 31. (Debrecen, 2009)
"Én egész népemet fogom..." - 1. Dr. Tóth Béla: Negyven év: honismerettel az emberközpontú közművelődésért
mondják el emlékeiket, mutatják meg a tevékenységükhöz fűződő fényképeket, személyes ereklyéiket. Szoboszlón a 19. sz. utolsó harmadától - éppen úgy mint az ország más hasonló nagyságú mezővárosaiban is - jelentek meg a helyi újságok, általában heti rendszerességgel. Ezeket tanulmányoztam át és jegyzeteltem ki először, majd a megyei levéltár, a helyi múzeum, a református egyház szoboszlói egyesületekre, a kulturális életre vonatkozó iratait néztem át. Nem feladatom most annak felsorolása, hogy mennyi és milyen közösségek működtek a városban, de annyit nyugodtan megállapíthatok, hogy a város nagyságához képest szám-szerint is elképesztően sok és változatos tevékenységi formát gyakorló közösség működött, minden társadalmi rétegben. A felvilágosodás óta a műveltség megszerzése egyet jelentett az egyéni és társadalmi szabadság meglétével. Ma már közhelyként hangzik, de örök igazság: a műveltség az emberi szabadság egyik záloga! És ezzel a lehetőséggel igencsak erősen éltek a szoboszlói polgárok. Miért ne adhatnánk ezek egy részét vissza? - tettem fel a kérdést, hiszen bizonyíthatóan köztünk éltek még azok az emberek, akik mindezen csoportoknak részesei voltak! Miért ne adhatnánk ezeket a művelődési formákat tovább a fiatalok felé, úgy hogy az ő igényeiknek is megfeleljenek? Abban az időben én még semmit nem tudtam arról, hogy a civil szerveződéseket 1948-ban feloszlatták, és újra indításukat nem engedélyezték. Nyugodt szívvel elkezdtük a szervezést. A Bocskai olvasókörben, Angyalháza puszta tanyasi iskolájában ismeretterjesztő előadásokat, irodalmi programokat, az ott élők élményeit, élettapasztalatait összegyűjtő beszélgetéseket kezdeményeztünk. Miklós, az igazgatóm, több olyan helyet ismert a városban, ahol lehetőség volt az ezekhez hasonló összejövetelek szervezésére. Akkor pedig, amikor az igény-felmérés feldolgozása elkészült, akkor indult be a rövidesen nagy látogatottságnak örvendő diákklub, összegyűjtöttük azokat a fiatalokat, akik pályakezdőként érkeztek a városba - pedagógusokat, mérnököket, agronómusokat, szakmunkásokat -, és a pályakezdők klubja hetente tartott beszélgetései, a közös kirándulások sokat segítettek az ismerkedésben, a társas közösségek kialakulásában. De említhetném az irodalmi színpadot is, ahol olyan műsorok összeállítására törekedtünk, amellyel segíthetjük a középiskolások irodalom tanulását, illetve néhány olyan összeállítás is készült, amelyik a szoboszlói hajdan volt eseményeket dolgozta fel. Ez is a honismeretet szolgálta, a 230
