Közművelődés - közoktatás; Együtt a tanulókért - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 31. (Debrecen, 2009)

"Én egész népemet fogom..." - 1. Dr. Tóth Béla: Negyven év: honismerettel az emberközpontú közművelődésért

set, megismerése és megismertetése mindazokkal, akik igényt tartanak ezekre az ismeretekre. Azért is gondolom úgy, hogy igen jelentős ezeknek az ismereteknek a tovább adása, mert hozzásegíti mindannyiunkat a nemzeti műveltség minél szélesebb körű és minél mélyebb megismeréséhez, az elődök ismeretanyagának továbbadásához, lényegében saját magunk gazdagodásához. De tovább is szőhe- tem ezeket a gondolatokat: azt is határozottan állíthatom, hogy e kettő - a helytörténeti tevékenység végzése és a környező társadalom megismerésének az igénye igazában csak együtt hozhat eredményt. A helytörténet kutatása, az ennek segítségével szerzett ismeretek ugyanis hozzásegíthetik a helyi társadalom kutatóját ahhoz, hogy kérdéseit, megfigyeléseit pontosítani tudja arra a társadalmi közegre, amelynek a múltját megismerte, és amelynek adni akar valamit. A helytörténet ismerete, a társadalom ismeretanyagának feltárása tehát kitűnő eszköz a művelődés munkása, a honismerettel foglalkozó szakember és a helytörténész számára ahhoz, hogy legyen mire építenie a művelődési ház, könyvtár, faluház, népfőiskola, a klub vagy bármilyen kis közösség eredményes tevékenységét.

„Sikert csak az állhatatosság, az egy valamiben való töretlen hit hozhat!” /Dreiser/. Ez az a hit, - mondhatjuk úgy is: meggyőződés -, amely nélkül nincs eredmény, nincs továbblépés, nincs siker. Ha önmagam elképzeléseiben sem hiszek, akkor ne is törekedjek azok megvalósítására.

1964-ben, az egyetemen, illetve azon kívül végzett művelődési munkám alapján a megyei KISZ Bizottság kulturális ügyekkel foglalkozó munkatársa lettem és néhány hónap alatt felhívtam a figyelmet munkámra. A modem táncklub a KISZ fenntartásában működött és olyan kitűnő munkát végeztek, hogy arra gondoltam, érdemes lenne nemcsak a táncversenyeken, hanem egy keretjátékkal övezett színpadi produkcióval is nagyobb közönségsikerhez juttatni őket. így született meg A menüettől a medisonig című műsor, amelyben Simor Ottó színművész, az irodalmi színpad tagjai és a táncklub táncosai lényegében tánctörténeti keresztmetszetet mutattak be a táncot dicsőítő, a tánc szépségét és a szerelmet bemutató versekkel, kisebb jelenetekkel megtűzdelve. 1965 elején volt a bemutató, és ha jól emlékszem, a siker olyan jelentős volt, hogy többször is ismételni kellett az előadást. A pályám tehát jól indult.

1965 augusztusától, a pártbizottság döntése alapján Hajdúszoboszlóra, a művelődési házba kerültem előadónak. Ma is csak hálával tudok

227