Közművelődés - közoktatás; Együtt a tanulókért - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 31. (Debrecen, 2009)

Kakucsi Géza: Az iskolai felnőttoktatás és a közművelődés kölcsönhatása

pítottuk, hogy színházban száz hallgató közül egy, múzeumban, tárlaton egy sem volt. A hallgatók jól megtanulták a tananyagot az oktatási folyamatban, de hiányzott az önnevelés igénye, a vizsgák után a tanulást, művelődést is befejezettnek tekintették. Felismertük, hogy nevelési-oktatási feladatainkat csakis a szorosan zárt iskolai keretek oldásával, az akkori közművelődés lehetőségeinek és módszereinek fel- használásával lehet eredményesen teljesíteni. E felismerés lényegét igazolták tehát akkori felméréseink is.

Beláttuk, hogy alkalmazásképes tudást csak a jól rendszerezett ismeretek megtanulása útján lehet megszerezni Azonban úgy láttuk, hogy az egyes tudományágakban a rendszeres tanulás mellett a látókört szélesíteni, érdeklődést, igényt kelteni mind több és több ismeret megszerzésére a rendszerezett ismeretekhez kötődően népszerű előadásokkal és egyéb népművelődési alkalmak beiktatásával lehet elérni. Úgy értékeltük akkor, hogy azok a nevelés igen fontos eszközei. Hatásosak voltak, de mégsem bizonyultak teljes mértékben célravezetőknek. Éreztük, hogy azok túlságosan tanítási óra ízűek voltak. Tudatában voltunk annak, hogy itt nem állhatunk meg, újítanunk kell.

Egy színházlátogatás vezetett bennünket a helyes megoldás irányába. Amikor ugyanis egy jól előkészített és megszervezett színházlátogatás után dolgozatot írattunk, azokból kiderült, hogy az előadott mű a történelmi korba vitte vissza hallgatóinkat és élményszerűen átélve fogadták be a mű mondanivalóját. Későbbi felméréseink igazolták, hogy ennek az egyetlen darabnak a tudatosan tervezett és előkészített megtekintése, majd feldolgozása több hallgatóban keltette fel az érdeklődést és igényt további színházi darabok megtekintésére. Ez arra is figyelmeztetett bennünket, hogy nem a színházi előadások száma teszi színháznézővé azt, aki eddig ügyet sem vetett arra, hanem egy módszeresen előkészített, megnézett majd feldolgozott színházi mű is hatásos lehet. Ha elvisszük akár tíz előadásra is hallgatóinkat, de ott nem látnak, nem hallanak, nem értenek, nem éreznek semmit, akkor az hiábavaló időtöltés és csak nem is szórakozás, mert a kívánt nevelő hatás nem következik be. Hasonló tapasztalatokat szereztünk a városnéző sétákon, kiállításon, múzeumban stb. Tanulságként azt vontuk le, hogy a népművelési és iskolai oktatási hatások komplexitására kell törekednünk.

A több, mint egy évtizeden át tartó kísérletező munkánk során az OPI Felnőttoktatási Tanszék munkatársainak segítségével is, a népművelési (közművelődési) szervekkel szilárd munka kapcsolatot alakítottunk

210