Közművelődés - közoktatás; Együtt a tanulókért - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 31. (Debrecen, 2009)
Mónus Imre: Hajdúböszörményi példák a kiállítások személyiség-formáló szerepéről
támogatottak voltak. Amelyik munkahelynek volt kapcsolata valamelyik amatőr vagy hívatásos festővel, művésszel, ott feltétlen rendeztek műveiből üzemi kiállítást, melynek hatása többszörös volt, hisz a legtöbb dolgozó megnézte, és a művésszel beszélgetést, találkozót is rendeztek, s a dolgozók kedvezményesen vásárolhattak a kiállított alkotásokból. Korábban említettem, hogy Hajdúböszörmény a festők városa már több mint egy évszázada, s az 1970-es, 80-as években is több alkotó- művész élt dolgozott a városban, akik szerettek volna bemutatkozni műveikkel és öröm volt részükre egy-egy üzemi tárlat. Lendületet adott a további munkához, nem beszélve arról, hogy ilyen alkalommal a helyet adó munkahely is megvásárolt általában egy képet, de esetleg volt olyan dolgozó is aki vett egy-egy képet. Az üzemi tárlatokon kiállított festők közül Maghy Zoltán, Bíró Lajos, Szilágyi Elek, Szolnoki Zoltán, Szegedi Imre, Szilágyi Imre, Madarász Gyula, Józsa János, Bodó Károly nevét említem. A kiállítások másik területe a Megyei Művelődési Központ módszertani csoportja által összeállított vándorkiállítás. Ez leginkább a kisebb települések számára készült, de olyan művelődési központok, mint a hajdúböszönnényi is szívesen fogadta. Ezek tematikus kiállítások voltak, a népművelő tudta, hogy milyen témakör feldolgozásához igényelheti, és azt is, hogy milyen réteg számára. Már nehéz volna a témaköröket felidézni, de a MMK irattárában bizonyára megtalálhatók. Szervezőik nevét nem tudom idézni, pedig a visszaemlékezés úgy volna teljes, ha leírnánk, hogy kik voltak azok a régi munkatársak, akik nagy odaadással végezték ezt a munkát. A vándorkiállítások között voltak képzőművészeti, irodalmi és természettudományos jellegűek is. Mindegyik témakör illeszthető volt az általános iskolai tananyagokhoz, melyet egy-egy osztályközösség a szaktanár irányításával nézett meg. Ezek a kiállítási anyagok az összeállítás idején is figyelembe vették az iskolai tantervet. Ezek olyan pluszt nyújtottak a tanulóknak, amely iskolapéldája volt a közművelődés oktatást segítő tevékenységének. Volt egy másodlagos értéke is az ilyen jellegű programoknak: ismertebbé tette a tanulók előtt a művelődési központot. Ezáltal segítette az intézmény gyakoribb látogatását. Ez az eredmény igen fontos, mert az iskoláskor, illetve a kamaszkor az a legjobb időszak, amely az intézmény látogatójává nevelheti a fiatalt. Ez a korosztály lelki és fiziológiai adottságából fakad. Ebben az életkorban tágul a fiatal látóköre, és a pubertás korból adódó kalandvágy is segíti ezt a 163
