Debrecen város utcanévkatasztere - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 30. (Debrecen, 2007)

TANULMÁNYOK - Debrecen utcaneveinek változása a kezdetektől napjainkig (Balogh László)

— egyes utcákat Debrecenhez kapcsolódó földrajzi nevekről és sajátosságukról nevezték el (Homokkert, Haláp, Bánk, Boldogfalva, Sámson, Máta, Hortobágy, Honvéd, Reáliskola, Kórház, Monostor, Salétrom) - egyes utcáknak bokorjellegű neveket adtak (Virág, Gyöngyvirág) Ezzel a nagyszabású munkával az eddig névtelen közterületeknek is nevet adtak. 3. A hivatalos utcanévadás második korszaka 1899-től 1945-ig tartott. A korszak fő jellemzője az utcanevek számának szembetűnő gyarapodása volt, melyet a kertségek becsatolása illetve belterületbe vonása eredményezett. Természetesen a századforduló után is adtak utcaneveket. Ezt bizonyítja az 1910-ben kiadott utcacímtár, mely már a kialakult utcák neveit rögzíti. Ezek nagy része kertségi utca volt. A városmagot övező kertekben korábban a lakóház építését - présház kivételével - a város élet- és vagyonbiztonsági szempontból megtiltotta. Ennek ellenére a kertségekben, a tiltó rendelkezés dacára kisebb lakóházakat építettek téli-nyári kintlakás céljára. A városi tanács és a kint élő emberek közötti perlekedésnek a belügyminisztérium vetett végett, amikor 1876ban engedélyezte a kintlakást. A szőlőskerti dülőutak így utcákká „alakultak át". A századforduló környéki térképeken így már névvel ellátva találhatjuk a kertségi utcákat. 1913-ban a városi tanács tervbe veszi a „nyugati és keleti parallel utcák" megnyitását, mely megfelel a mai tehermentesítő utaknak (ezek közül a keleti el is készült, a nyugati máig terv maradt). 1915-ben a város uralkodó családhoz való lojalitása jelent meg az utcanevek megváltoztatásában, melynek eredménye az lett, hogy megszületett a Ferenc József, a Károly Ferenc József út és a Vilmos császár körút. Az 1918-as polgári forradalom hatására többen indítványt tettek főleg ezen az utcák neveinek megváltoztatására, de tervük idő és megfelelő politikai háttér híján meghiúsult. Beadványukat 1920-ban elutasították. Utcaneveket a világháború után is adtak, főleg a telepeken létrejött, újonnan kialakult név nélküli utcáknak. A telepek kialakulását 1858-tól követhetjük nyomon. A városi tanácstól szerzett engedély alapján a földbirtokkal rendelkező üzletemberek a város központjától távol házhelyeket parcelláztak. így elég szegényes települések jöttek létre, viszonylag szűk telkekkel. Egy adóhivatal által összeállított jegyzék szerint 1920-ban, Debrecenben az alábbi telepek voltak: Barcsai, Bekecs, Bihari, Boér, Bozzai, Cecília, Czeizing, Csóka, Emerich, Geréby, Halasi, Kaszás, Katz, Kerekes, Kónya, Leskó, Márton Kálmán, Mező Ármin, Móricz, Nagy József, Patay, Sípos, Steiner, Szotyori, Vályi Nagy Gusztáv, Vecsey-Bruckner, Vulkán, Wolaffka. Ezeken a létrehozott telepeken a birtokos saját kedvére alakíthatta ki az utcákat s kénye-kedvére nevezhette el azokat. Figyeltek a már létező utcanevekre is, hogy ne olyanra kereszteljék utcáikat (ennek ellenére a '20-as években két Kossuth Lajos utca is volt a városban). Egyes birtokosok híres emberekről, mások ma már ismeretlen személyekről