Debrecen város utcanévkatasztere - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 30. (Debrecen, 2007)

TANULMÁNYOK - Debrecen városrészeinek elnevezése (Papp József)

TANULMÁNYOK Debrecen városrészeinek elnevezése Papp József Debrecen Önkormányzata, 2004. április 22-én elfogadott határozatával a város központi és egyéb belterületét 75 részre osztotta és ezeket - kettő kivételével - hivatalos névvel látta el. A helytörténeti kutatásokkal megalapozott, részben jól ismert és részben teljesen új városrésznevek az utcasarkok utcanévtábláin jelennek meg. A négyéves előkészítés után meghozott döntés egy évszázaddal ezelőtt kialakult anomáliát számolt fel. A középkori és későbbi évszázadok Debrecenje még viszonylag kicsi, 1 km sugarú körrel körülhatárolható volt. Az északi Felsőjárás, és a déli Alsójárás területén a nagy (derék) utcák nevéről ismert városrészek elhatárolása, a hozzájuk kapcsolódó elnevezésekkel mindenki számára egyértelmű volt. Ezt a hagyományos keretet feszítették szét a 19. század végén, amikor a belterületbe vont kéltségekkel és a közti területekkel sokszorosára bővítették a lakott város területét. Az új városnegyedek egzakt elhatárolása, azoknak névvel ellátása elmaradt, így a hagyományokból ismert elnevezések alatt mindenki mást és mást értett. Csupán az évszázados múltú szőlős- és gyümölcsöskertek esetében volt egyszerűbb a helyzet, mivel a régi névhez tartozó területet a kert hajdani sánca (kerítése) helyén futó utcák még ma is jól behatárolják. A zárt kertek közötti területek elnevezése, azonosítása viszont már a becsatolás idejében (1897) sem volt egyértelmű. Legtöbbjüket Majorsági földek név alatt jelölik a térképek. Annak ellenére, hogy e szétszórt területek nagysága a belterületté vált részek bő egyharmadának felelt meg, sokáig nem okozott komoly fennakadást azonosításuk, mivel e szántóföldek, vagy éppen homokbuckák tartósan lakatlanok maradtak. A 20. sz. második és harmadik évtizedében a temetők bezárásával és az addig lakatlan területek egy részének parcellázásával új utcák, azokkal mesterséges területelhatárolások alakultak ki. A kialakult részek utcáit, tereit azonnal el is nevezték, de az új városrészek hivatalos elnevezésére ezúttal sem került sor. A 20. század második felének városrendezése és -szabályozása a maga sajátos eszközeivel, számokat használva jelölte meg a számára egységként kezelt, pontosan elhatárolt részeket. Ugyanakkor a lakosság a hagyományos vagy annak gondolt -, illetve ragadványneveket használta. Miután semmilyen terület-elhatárolás nem történt, azonos nevek nem egy esetben a város különböző területein is megjelentek, illetve párhuzamosan más és más elnevezés is közszájon forgott ugyanarra a városrészre. Az azonosításra létrehozott és életbe lépett új rendszer azokat a mai vagy régi, nem egyszer feledésbe merült helyneveket igyekezett megtalálni, amelyek történeti értéket képviselnek, és alkalmasak lehetnek a régi elnevezés visszaidézésére és a hagyományok továbbvitelére. Az új nevek létrehozásánál fontos volt Zoltai Lajos utcanévadásokhoz leírt gondolata: „a legrégibb