Nagy Pál: Képes Krónika a magyar útilevelek, útlevelek három évszázados múltjából (1661-2000) - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 29. (Debrecen, 2006)

Az utazás törvényi szabályozása Az osztrák-magyar monarchia 1867-ben történt megszületése után a Magyarországon belül, a monarchiában és azon túli területekre utazás előbb csak a szokásjog alapján történt, majd rendeletekkel szabályozták. Miután az utazás, kivándorlás egyre nagyobb mértéket öltött, mind gyakrabban felmerült a változtatás igénye a bizonytalan gyakorlat megszüntetése érdekében. Végül hosszas előkészítő munka után 1903. március 11-én nyert szentesítést a VI. „törvény-czikk" az útlevélügyről, majd megszületett a kapcsolódó 70.000/1904. B. M. számú rendelet: „Utasítás az útlevélügyről szóló 1903. VI. t.-czikk végrehajtása tárgyában" cím alatt. A részletes szabályozást tartalmazó belügyminiszteri rendelet indoklása jól jellemzi a törvényi szabályozás indokoltságát és magát a megváltozott kort is: „Habár az útlevélnek napjainkban, midőn a költözködés és a forgalom szabadsága, majd minden államban elismerést nyert, nincs meg többé az a jelentősége, mellyel az akkor bírt, midőn még a nemzetek közti érintkezés mindenféle korlátoknak és zaklató ellenőrzéseknek volt alávetve, mégis, mint a személyazonosság és állampolgárság igazolására szolgáló okmány még jelenleg is kiváló fontossággal bír, minélfogva úgy az egyes állampolgároknak, mint magának az államnak is érdekében áll, hogy az útlevél elnyerésének feltételei és módozatai, a hatóságok illetékessége szabatosan megállapíttassék, s az egész útlevélügy megfelelően szabályoztassék. A törvény rendelkezései a szabad mozgást indokolatlanul ne korlátozzák, csakis azon államokkal szemben, ahol az útlevélkényszer fennáll. A törvény nem akarja a forgalmat, a szabad közlekedést zaklatni, de a közjóért állít fel védelmi szabályokat az állam és polgárai biztonsága érdekében. Fontos célja a törvénynek az is, hogy az útlevelet nem hivatalból, hanem az állampolgárok kérelmére állítják ki, azzal indokolva, hogy az útlevél vagy az állampolgárság, vagy pedig a személyazonosság igazolására alkalmas bizonyítékként használható, tehát elsősorban magáncélt szolgál." Az új szabályozás szerint a jövőben az útlevelet az a hatóság illetékes kiállítani, amelynek területén az útlevelet kérő állandóan lakik. Az útlevélnek, mint olyan okmánynak, amely nem csak a személyazonosság, hanem az állampolgárság igazolására is szolgált, azonos alakja által már külsőleg is mutatnia kellett, hogy annak birtokosa a szent korona országainak az állampolgára. Ennek megfelelően az útlevelet a magyar korona országai egyesített címerével nyomtatták. Az okmány alakjának azonossága miatt a külföldi hatóságok is könnyebben tudták ellenőrizni az okmányt és az utazót. Az 1903. VI. törvénycikk végrehajtására kiadott belügyminiszteri rendelet 34. §-a foglalkozik a hatóságok szerepével, feladataival. A rendelet mellékletét képe-