Nagy Pál: Képes Krónika a magyar útilevelek, útlevelek három évszázados múltjából (1661-2000) - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 29. (Debrecen, 2006)

Az útlevélkiállítás adminisztrációs lépései 1867-ben: 1. ) A községi elöljáróhoz (főszolgabíróhoz) kellett kérvényt benyújtani, amelyben a kérelmező leírta, hogy hová és miért kéri az útlevelet. 2. ) A községi elöljáró kiállította a Községi Bizonyítvány'-t, amely részletes személyleírást adott a kérelmezőről. (Itt jegyezzük meg, hogy erre azért volt szükség, mert az útlevelekbe az élethű fénykép használatát a 285/1915. M. E. számú rendelet írta elő először Magyarországon. Ezért 1915-ig hasonló vagy még részletesebb személyleírásra volt szükség: foglalkozása, születési helye, illetőséghelye, vallása, lakhelye, állapota, születési éve, termete, „arcza, haja, szeme, orra, jogai, sajátkezű aláírása, különös ismertető jelei, vélemény.) 3. ) A kiállított községi bizonyítványt az alispáni hivatalhoz továbbították. 4. ) Igazolás készült arról, hogy a bélyegilleték befizetése megtörtént. 5. ) Magyar és német nyelvű felterjesztés elkészítése és eljuttatása a Helytartó Tanácshoz, vagy a Belügyminisztériumhoz. 6. ) A folyamat végén az alispáni hivatal kézbesítette az útlevelet a kérelmezőhöz.

115